KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Copland

Hegyi Gyula

 

CopLand, azaz Zsaruföld. Egy békés kisváros, ahol a seriffnek arra is van ideje, hogy visszaszállítsa az elveszett játékállatkát kis tulajdonosának, kinyomozza az összecserélt szemeteszacskók titkát és tapintatosan közvetítsen a veszekedő házastársak között. Idilli kis közösség, látszólag mentes a bűntől, pedig a folyó túloldalán New York embersűrűs és bűnben fuldokló metropolisza emelkedik a magasba. A városkát rendőrök alapították maguk és családjuk számára. Innen indulnak el reggelente a bűn városába, és ide térnek vissza esténként kipihenni a túlparti borzalmakat – már amennyiben túlélték a napi bevetést. Az otthonukba érkező idegenekkel sem feltétlenül barátságtalanok. Kivéve, ha az illető arra a tapintatlan kérdésre keresné a választ, hogy a rosszul fizetett New York-i rendőröknek miből futotta úszómedencés, pazar családi házakra. A kisváros seriffjét Sylvester Stallone alakítja. Ebből máris sejthetjük, hogy egy idő után mégsem elégszik meg a játékállatkák és a szemeteszacskók titkainak felderítésével. Stallone szokott szerepeihez képest meglepő hitelességgel kelti életre a jószándékú és nyíltszívű helyi seriffet, aki megadó türelemmel örül a menő zsaruk leereszkedő barátságának. Aztán meginog Copland rendje, a kábítószeres maffia által lefizetett rendőrök egymás ellen fordulnak, a lesajnált kisvárosi seriff kezébe veszi a dolgok irányítását. Innen már az „igazi” Stallonét látjuk, s persze jaj annak, aki szembekerül vele. Volt idő, amikor a kábítószerről, lefizetett rendőrökről és titokzatos gyilkosságokról szóló hollywoodi filmeket távoli és elvont meseként néztük a moziban. Mára alaposan megváltozott a helyzet. A Copland történetét jól értjük, hősei motivációit könnyen elképzeljük, a filmbeli bűnök és trükkök nagy meglepetést nem okoznak nekünk. Pedig feltehetően sokan vagyunk, akik megelégedtünk volna azzal, amit a mozi nyújthat ebben a műfajban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3675