KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Schmidt története

Nevelős Zoltán

 

Schmidt története akkor kezdődik, amikor nyugdíjba megy. Ami életében ez előtt történt, az szigorúan nézve nem nevezhető történetnek: tucatsors, látszatélet. Pedig szép karriert tudhat maga mögött, mint az ország egyik nagy biztosítótársaságának kockázatbecslő szakembere, ám távozása után nem úgy tűnik, hogy munkássága egy cseppet is maradandó volna. Négy évtizedet élt le békés házasságban feleségével, akivel azonban lelkük mélyén soha nem ismerték meg egymást. Minderre Schmidt azután jön rá, hogy a napi munka után a váratlanul elhalálozó asszony is cserben hagyja, és így életét újra kell definiálnia az alapoktól. A nyugdíjas évekre vásárolt luxus-lakóautóba vágja magát, és útra kel felkeresni néhány életrajzilag fontos helyet, végcélja pedig egyetlen lányának esküvője, amely újabb katasztrófával fenyeget. Az úti élmények során életének minden hamissága lelepleződik, és kész csoda, hogy Schmidt igazi hősként végül mit hoz ki velejéig szürke önmagából.

Louis Begley regényének adaptációja egy élete alkonyán járó figurát indít fejlődéstúrára. Az előképeket tekintve a lélektani dráma itt nem olyan mély, mint Bergman A nap vége című filmjében, és a konfliktus nem olyan tragikusan kiélezett, mint Tolsztoj Ivan Iljics halála című kisregényében, de ezzel épp többet is mond a mindnyájunk életét fenyegető felszínességről. Közép-Nyugat szatirikus moralistája, Alexander Payne rendező (Gimiboszi) a helyzet érzékletes és maró humorú ábrázolásában jeleskedik. Nem kíván kiutat sugallni: szereplői csúnyák és buták, amilyennek a jólétbe beszűkült átlagamerikait elképzeljük, felvarrt mosollyal leplezik valódi érzéseiket, és mereven elutasítanak minden közeledést, ami kívül van a megszokott kereteken. Jack Nicholson érzékenyen megformált címszereplője mellett különösen emlékezetes Dermot Mulroney bunkó lúzere és Kathy Bates misztikus óriásnősténye, akik minden karikatúraszerűségük mellett is hihetetlenül életszagú alakok. Kedves játékként pedig szarvasmarhák feltűnően gyakori szerepeltetésével teszi teljessé állatkertjét a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2123