KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Interjú Istennel

Roboz Gábor

An Interview with God – amerikai, 2018. Rendezte: Perry Lang. Írta: Ken Aguado. Kép: Frank Prinzi. Zene: Ian Honeyman. Szereplők: Brenton Thwaites (Paul), David Strathairn (A férfi), Yael Grobglas (Sarah). Gyártó: Giving Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos. 97 perc.

 

Világos, hogy ha egy rendező a visszhangtalan játékfilmes bemutatkozását követő több mint húsz évben közel ötven tévésorozaton dolgozott, a mozivászonhoz való visszatérésénél nem érheti be kispályás koncepcióval. Innen nézve teljesen érthető, hogy Perry Lang tavalyi egészestése – amelynek forgatókönyvét a korábban főzőshow-kreátorként induló Ken Aguado írta – szokatlan témát választ: egy fiatalember egy park asztalánál interjút készíthet a vele szemben helyet foglaló Istennel. Az értelemszerűen New Yorkban játszódó cselekmény főhőse egy hitevesztett, Afganisztánt is megjárt újságíró, aki súlyos párkapcsolati krízise idején jut a nem mindennapi lehetőséghez, hogy három félórás etapban kérdéseket tehessen fel a Mindenhatónak, aki egy fess hatvanas férfi alakjában jelenik meg.

Az Interjú Istennel pontosan azt kínálja, amit az alapötlet ismeretében egy kisiparosok által jegyzett, másfél órás amerikai produkciótól várhatunk: Cormac McCarthy helyett átlagos középiskolai filozófiaórákat idéző eszmecseréket, ahol szinte minden kötelező kérdés elhangzik, és valamilyen válaszokat is kapunk, de meglepetésekre sem esztétikai, sem teológiai értelemben nem érdemes számítanunk. Lang tételfilmjén nem érződik, hogy jól körülhatárolt célközönségén túl is lenne ambíciója parázs vitákat gerjeszteni, inkább csak meglévő meggyőződések megerősítésére tűnik alkalmasnak, bár esetleg azok is üdvözölhetik, akik már régóta hisznek benne, hogy az örök mellékszereplő David Strathairnnek közel negyven évnyi gürcölés után kijárt már egy igazán nagy szerep.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14067