KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Telivérek

Kovács Patrik

Thoroughbreds – amerikai, 2017. Rendezte: Corey Finley. Szereplők: Anya Taylor-Joy, Olivia Cooke, Anton Yelchin. Forgalmazó: Bontonfilm. 92 perc.

 

Bajos egy fenékkel két lovat megülni, de bocsánatos bűn, ha egy elsőfilmes rendező teszi, akit a megfelelésvágy hajt. Corey Finley bemutatkozó mozija, a Telivérek egyszerre furfangos biztonsági játék és unikális stílusgyakorlat: filmtörténeti referenciák sokaságát mozgatja, de kor- és trendérzékeny független produkcióként jelenünkről is regélni akar. Főhősei, a tizenéves Lily (Anya Taylor-Joy) és hajdani iskolatársa, Amanda (Olivia Cooke) hosszú idő után sodródnak újra egymás mellé, és mély barátságot kötnek, egyúttal elhatározzák, hogy elteszik láb alól egyikőjük dúsgazdag, ám zsarnoki nevelőapját. Az alapkonfliktus korántsem újszerű, és nemcsak az ítészek által gyakran említett inspirációk (Gyilkos játékok, Mennyei teremtmények, Amerikai pszicho) figyelemreméltók, de a Telivérek még Cronenberg (Térkép a csillagokhoz), sőt Hitchcock (A kötél, Idegenek a vonaton) életművéből is merít.

Szerencsére Finley rafináltan közelít az alapanyaghoz: korlátot szab a bűnproblematikának, és inkább annak bemutatására összpontosít, hogy az aljas célt szolgáló dacszövetség miként emészti fel a lányok lelkét. A hamvasnak tűnő, ám belül romlott Lily és az érzelemszegény, mentálisan zavart Amanda izgalmas és szórakoztató ellentétpárt alkot, s a kapcsolatukat elmélyítő szekvenciák elbűvölően abszurdak, még akkor is, ha árnyékot vet rájuk a dikció fogyatékossága: olykor kimódolt, steril egysorosok keverednek a valószerűen őszinte gesztusokkal. A Telivérek csupán a játékidő utolsó harmadában kezd thrillerként működni, ám a gyilkosságot előkészítő mozzanatok annak ellenére érdektelenek, hogy ekkortájt lép be a történetbe a pitiáner drogdíler, Tim (a fiatalon elhunyt Anton Yelchin utolsó szerepe), s e remekbeszabott mellékfigura úgy kell a nézőnek, akár egy falat kenyér, hiszen a kérges szívű lányok erkölcsi ellenpólusa: megnyerően esendő és szimpatikusan józan.

Miliőábrázolását tekintve elsőrangú a film: Finley és operatőre, Lyle Vincent hideg, fémes színekkel festik meg az egyébként is temetői hangulatú kertvárosi közeget. A kamera hol hosszú, változatos gépmozgásokkal barangolja be a labirintusszerű enteriőröket, hol felülnézetből – akár egy haragvó istenség szemszögéből – kémleli a hősöket, a befogadói tekintetet pedig olykor merész átélezések orientálják. A cselekménybe épített ellipszisek és a mozgóképes intertextusok (különösképp a Holtan érkezett című film noir megidézése) szintén remekül sülnek el, csak épp Lily és Amanda drámája veszít súlyából azáltal, hogy a Telivérek a végkifejletben látványosan megalkuszik a klisékkel. Így aztán debütáns rendezőnk sem korunk ifjúságáról, sem bűnről és bűnhődésről nem tud újat mondani. Formaérzékenysége és karaktervezetési képessége viszont kimagasló akkor is, ha e filmje inkább az indie szcéna középmezőnyét erősíti.

Extrák: Kimaradt jelenetek, kisfilm a látványvilágról és a karakterekről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13838