KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyilkolj vagy meghalsz

Benke Attila

Keep Watching – amerikai, 2017. Rendezte: Sean Carter. Szereplők: Bella Thorne, Chandler Riggs, Natalie Martinez. Forgalmazó: Sony. 89 perc.

Manapság mindenütt megfigyelhetnek minket a digitális technika eszközein keresztül. Ez a tapasztalat szorongást kelt a XXI. század emberében, akinek félelmei sok kortárs horrorban (Kocka-filmek, a Fűrész-sorozat, A gyilkos szoba, Death Tube-filmek) válnak valóra borzalmas kínzások és gyilkosságok formájában. A tavaly Halloweenre időzített Gyilkolj vagy meghalsz is korunk technoparanoiájára alapoz, és a csapdahorrort próbálja elegyíteni a home invasion-thrillerrel.

Az elsőfilmes Sean Carter horrorjának főszereplői egy idillinek nem nevezhető család tagjai. Jamie lázadó tinédzseréveit éli, szexuális kibontakozása miatt retteg a terhességtől, és édesapja, Adam új barátnőjével, Oliviával sem jön ki. A széthúzó családot azonban kényszerűen összekovácsolja a Terror nevű gyilkos, aki az otthonukat megfigyelő Alkotó parancsára tör rá Jamie-ékre, és hacsak meg nem ölik, a Terror fog végezni mindenkivel.

A Gyilkolj vagy meghalsz szolgaian reprodukálja a tipikus slasherek fordulatait, és arcátlan módon lemásolja a Fűrész-filmek motívumait (a technika révén mindenható antagonista, kegyetlen feladatok, egymás ellen fordított áldozatok), ami miatt kiszámítható a cselekmény. Sean Carter művének különlegességét önreflexiója adja, melyet amúgy már a Cannibal Holocaust elsütött kicsit más formában. Ugyanis az Alkotó és csapata azzal foglalkozik, hogy rejtett kamerákkal szerelik fel a házakat, majd a Terror segítségével beindítják az „élő filmet”, melyet olyan izgalmasan vágnak össze online nézőik számára, hogy azok tényleg fikciónak hiszik az egészet. Ezzel a film készítői kiválóan megragadják digitális korunk másik nagy problémáját: annyi rémhírt, álhírt és fiktív borzalmat látunk ömlesztve az internetes videómegosztókon, hogy könnyen közömbössé válhatunk embertársaink szenvedéseit látva. Kár, hogy Carter és társai bátortalanok voltak, és a film felütésének áldokumentarizmusát nem merték következetesen végig vinni. Így mi, a Gyilkolj vagy meghalsz nézői nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy Sean Carter műve olcsó fikció, sablonos slasher.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13664