KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Csillagember

Varga Zoltán

Starman – amerikai, 1984. Rendezte: John Carpenter. Szereplők: Jeff Bridges, Karen Allen, Charles Martin Smith. Forgalmazó: Sony. 101 perc.

Sok szempontból kilóg John Carpenter életművéből a spielbergi ihletettségről árulkodó Csillagember: az alien figuratípusának pozitív hangolása, a road movie-s cselekményépítés és legkivált az erőteljes érzelmi érintettség – vagyis a melodráma műfajának aktualizálása – nem olyan jegyek, amelyeket a Halloween és A Dolog alkotójához szokás kötni. Mégis megvan a helye a rendezői életműben: a Csillagember bevallottan a kezdetben rendkívül elutasítóan fogadott A Dolog antitézise, afféle „vezeklés” annak nihilista borzalomvíziójáért – az ártó idegent jóindulatú látogató cseréli le, a test szétmállása helyett a test újjáalakulása és gyógyulása a szenzáció, s az apokalipszis képzetét messianisztikus felhangok váltják fel. Az idegen szemszögébe helyezkedő képsorok az expozícióban ugyanakkor összhangban vannak a szubjektív felvételek iránt mutatott carpenteri érdeklődéssel.

A Csillagember gyújtópontjában az ember és az idegen között bontakozó kapcsolat áll, a kezdeti félelemtől és kommunikációs nehézségektől a távolság leküzdéséig, a testi és lelki értelemben egyaránt lejátszódó egymásra találásig. Carpenter filmjének számos eleme idézi a pozitív alien-ábrázolás kidolgozásában kulcsfontosságú Spielberg-opuszokat (Harmadik típusú találkozások, E.T.), történetének egyik alapmozzanata azonban más – spirituálisabb – távlatok felé nyit. A címszereplő ugyanis egy nemrég megözvegyült fiatalasszony társaságában utazik, s néhai kedvesének testét ölti magára – ez az egyszerre bizarr és szívszorító szituáció nem csupán ember és alien kapcsolatáról vagy a távoli bolygók titkairól, de élet és halál kérdéseiről is elmélkedésre késztet. Bár a főszereplők közül az idegent madárszerű mozgással és bájos naivitással megformáló Jeff Bridgest méltatták inkább (s terjesztették fel Oscar-díjra), a melankolikus Jennyt alakító Karen Allené sem kisebb színművészi bravúr, sőt. A finálét – az elkerülhetetlen búcsú nagyjelenetét – a kék-piros fények és Jack Nitzsche éteri kísérőzenéje mellett mindenekelőtt Karen Allen arcának közelképe teszi lúdbőröztetően széppé.

Extrák: Audiokommentár John Carpenter és Jeff Bridges közreműködésével; werkfilm; az All I Have To Do Is Dream című dal Karen Allen és Jeff Bridges által énekelt, a filmben is elhangzó változatának klipje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13244