KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Joker

Kránicz Bence


Wild Card – amerikai, 2015. Rendezte: Simon West. Írta: William Goldman. Kép: Shelly Johnson. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Jason Statham (Wild), Stanley Tucci (Baby), Sofía Vergara (DD), Milo Ventimiglia (Danny), Anne Heche (Roxy). Gyártó: Current Entertainment / Quad Films / Lionsgate / SJ Heat Productions. Forgalmazó: Big Bang Média. Feliratos. 100 perc.

Napjaink első számú akciósztárja évek óta feszegeti óvatosan a ráragadt imázs határait. Minden Feláldozhatók-epizódra jut egy Kolibri-kód, a soros Szállító-menetre egy Parker vagy A mestergyilkos, ahol a keményöklű hős többet mereng fonák helyzetén, hiszen ki örülne annak, ha csupán eszközként tartják számon? Ebbe a sorba illeszkedik a Joker is, amely középszerűsége ellenére az intelligensebb Jason Statham-filmek táborát gyarapítja. Kétség sem fér hozzá, hogy a brutálisan megkínzott barátnéját megsegítő Nick Wild ezúttal is a megfelelő ember a megfelelő feladatra, ám Statham nem először mutat rá: a legtufább verőlegénynek is lehetnek érzései.

A túlpörgetett akciószériákhoz képest kimértnek ható, régi vágású megközelítésért a Parkerhez vagy A mestergyilkoshoz hasonlóan az alapanyagként használt történet évjárata szavatol. Az élő legendaként számon tartott író, William Goldman (Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Az elnök emberei) maga írta filmre saját 1985-ös regényét, immár másodszor – húsz éve Burt Reynolds bújt a szerencsejáték-függőségével birkózó testőr bőrébe. Goldman megtartja a világfájdalmas, elvágyódó főhős noir-árnyalatait, de Reynolds lakonikus nyugalmával ellentétben Statham figurája folyton robbanni készül. Ezt a belső feszültséget a színészt harmadik alkalommal rendező Simon West klipszerű montázsszekvenciákkal és a kulcsjelenetek időfelbontásos szerkezetével húzza alá. Így aligha meglepő, hogy amíg elődje pusztán a szavak erejével ártalmatlanítja a rátámadó, torz lelkű maffiacsemetét, addig az idei verzió Nickje végül sutba dobja az emberélet megkímélésére vonatkozó elveit, és a hard-boiled hagyományokból táplálkozó krimi méltóságteljes nyomozója haragvó ösztönlénnyé alakul. Ez az ár, amit Statham hőseinek rendre meg kell hozniuk, hogy állva maradjanak a kortárs akciófilmek veterán erősemberei, távol-keleti harcosai vagy épp mozikarriert építő pankrátorai között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12197