KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hobbit: Smaug pusztasága

Sepsi László

The Hobbit: The Desolation of Smaug – amerikai, 2013. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Tolkien regényéből Fran Walsh, Philippa Boyens és Guillermo del Toro. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Howard Shore. Szereplők: Martin Freeman (Bilbo), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Thorin), Evangeline Lilly (Tauriel), Benedict Cumberbatch (Smaug). Gyártó: MGM / New Line Cinema / WingNut Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 160 perc.

A Tolkien meseregényéből felhizlalt trilógia második része már azzal lépéselőnybe került előzményével szemben, hogy nem szorul rá a hosszas expozícióra: a pár percnyi flashback után – amiben Peter Jackson ezúttal is összeköti az étkezést az információ-adagolással – a törpkommandó és segítőik máris egy orkhorda elől menekülnek, amit újfent csak egy kiadós táplálkozás követ.

A címbeli sárkány barlangjáig tartó utazás epizódfüzére ezúttal feszesebb dramaturgiát kapott, és a Smaug pusztaságában a Váratlan utazás első felét uraló infantilis humor szintúgy háttérbe szorult, aminek hála így a negyedik órányi játékidőre Jackson végre sikerrel bekalibrálta a trilógia hangvételét. Adaptációs stratégiája ugyanakkor nem változott, csak a kiugró stílustörések híján lett még szembetűnőbb: a szinte minden akciójelenethez hozzáadott orkok varacskos algoritmusként trappolnak végig a filmen, hogy Gandalf cselekményszálával együtt minél szorosabbra varrják viszonyát A Gyűrűk Urával, az önálló egységként kezelt és bőségesen kifejtett epizódok (Bakacsinerdő pókjai és tündéi, Erebor) pedig mintha egy gigaköltségvetésű minisorozat részeiként kerültek volna a mozivászonra. A leglátványosabb hangsúlyeltolódás ennek szellemében Smaugot érinti, aki a film utolsó harmadát eluralva afféle évadvégi főellenséggé, illetve karakterében és megjelenítésében is a feldolgozás legjobb figurájává válik – habár a regényben ezen a ponton még csak verbális ütközetekre került vele sor –, miközben kincsekkel teli fészke némi többletjelentést is hordoz. Az erőltetett menet a pénzhegyekig jól illusztrálja a tisztességgel, de az extrém bővítésen túl különösebb invenciók nélkül elkészített Hobbit-filmek helyét a Jackson-életműben, a finálé beizzított kohói pedig tűpontos vizuális metaforaként illusztrálják, hogy a franchise minden perce folyékony arany.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11634