KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A bűn árnyékában

Tosoki Gyula

Le menace – francia, 1977. Rendezte: Alain Corneau. Szereplők: Yves Montand, Carole Laure, Jean-François Balmer. Forgalmazó: Európa Records. 112 perc.

 

Az elrontott film nem egyenlő a rossz filmmel, tudvalevő, hogy olykor egy elhibázott mozi is lehet príma. Alain Corneau 1977-es munkája tökéletesen illusztrálja ezt a tételt, hiszen pazar ötletekkel van tele, mégis problematikus. A közhelyes magyar cím tucatfilmet ígér ugyan, de kifejezetten műfajtörő bűnügyi darabról van szó, amellyel mindössze annyi a gond, hogy egyes újszerűbb megoldásai nem minden esetben erősítik, hanem itt-ott gyengítik a végeredményt.

Az alapszituáció érdekes, hiányzik ugyanis belőle a gyilkos, miközben van benne haláleset, és ártatlanul megvádolt gyanúsított is akad. A nyitány egy szerelmi háromszög áldatlan viszonyai közé vezet be, majd pedig a woman-in-peril-mesék nyomvonalára áll a film, de a Corneau direktor ahelyett, hogy akkurátusan a veszélyeztetett áldozatra koncentrálna, a thrillerek zsigeri feszültségét a krimik szellemi izgalmával kezdi keverni. Ez jóllehet különös megoldás, de koránt sincs a munkája hátrányára, elsősorban azért, mert az új és újabb fordulatok záporában a nézőnek nincs ideje holmi zsánerkonvenciókon rágódni. Gondot jelent viszont, hogy egy bűnös nélküli bűnfilmben nem méltányos büntetést kiszabni a figurákra, márpedig a rendező nem képes ellenállni a kísértésnek. Ráadásul a főszerepet adó Yves Montand legendás szerepét, A félelem bérét, továbbá Spielberg Párbaját is megidéző, grandiózus(nak szánt) végjelenet nem csak a tömegfilmekben jobbára tiszteletben tartott, elemi erkölcsi érzékkel megy szembe, hanem művészi szempontból sem makulátlan. Míg a film első kilencven perce példás tempójú, addig az utolsó húsz már nem az, és a terjengős zárójeleneten a míves technikai kivitelezés sem segít.

Alain Corneau filmje tehát nem mentes a hibáktól, de feszült és figyelemreméltó darab, ráadásul az értékét két izgalmas kamaraalakítás is emeli: Montand csuklóból hozott figurája felejthető ugyan, de Maria Dubois a feleség és Jean-François Balmer a nyomozó szerepében remekül mutat.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11578