KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Végső menedék

Varga Zoltán

Shelter – amerikai, 2010. Rendezte: Björn Stein, Mans Marlind. Szereplők: Julianne Moore, Jonathan Rhys-Meyers, Jeffrey DeMunn. Forgalmazó: ADS Service. 112 perc.

Michael Cooney a hóemberként reinkarnálódó sorozatgyilkost szerepeltető videófilmjeivel debütált rendezőként (Jack Frost 1–2.), de íróként valamivel magasabbra tette a mércét – legnagyobb dobása ez idáig a 2003-as Azonosság, amelyben a psziché sötét oldala iránti érdeklődését csavaros, jóllehet a gyakorlott thrillerfogyasztók számára kevésbé meghökkentő történetbe csomagolta. Hasonló úton jár a legújabb forgatókönyvéből készített Végső menedék, amely az Azonossághoz mérve sem igazán meggyőző tétel, habár – elsősorban a műfaj kedvelői számára – nem feltétlenül erények híján való. A borzongató hangulat erősségeként kivált a természeti helyszínek jelentékeny szerepeltetése említhető; a színészek is (a doktornőt alakító, a műfajfilmekben jó ideje kényelmetlenül mozgó Julianne Moore és a titokzatos ápoltat ihletetten játszó Jonathan Rhys-Meyers) találóak; mi több, minden komplikáció dacára a suspense működtetésében sem vall kudarcot a film, takarékra állítva a sokkhatásokat.

A többszörös személyiségzavar jelenségét fürkészni persze mostanában meglehetősen divatos (lásd a Viharszigetet vagy a nálunk egyelőre nem hozzáférhető John Carpenter-filmet, a The Wardot) – a film éppen ott siklik ki, hogy nem elégszik meg az elme labirintusával, s misztikus dimenziók felé tör: amint a pszichológiainak hitt rejtély fölfejtése lélekvándorlással és vajákosokkal kerül összefüggésbe, a cselekmény túlbonyolítottá válik, teret adva valamennyi elképzelhető klisének. A zárókép fordulatát például a Joel Delaney megszállottsága óta eltelt negyven év alatt rongyosra koptatták.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10929