KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kedves szomszéd

Vajda Judit

Smukke mennesker – dán, 2010. Rendezte és írta: Mikkel Munch-Fals. Kép: Eric Kress. Szereplők: Sebastian Jessen (Jonas), Bodil Jorgensen (Ingeborg), Mille Lehfeldt (Anna), Henrik Prip (Anders). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 93 perc.

Az elsőfilmes, mégis biztos kezű dán rendező, Mikkel Munch-Fals filmjében a magyar címmel ellentétben nincs semmi kedves: első pillanatától kezdve a humor nélküli abszurd, bántóan meghökkentő momentumok és nyomasztó atmoszféra hatják át (az első könnyedebb jelenetre háromnegyed órát kell várnunk). E komor hangulattól átitatva négy ember – anya és lánya, apa és fia – élete tárul fel előttünk, akik valamilyen módon mind kapcsolatba kerülnek egymással. Anna és Ingeborg mindketten veszteségélményt éltek át: a lány az egyik mellét és apját, anyja a munkáját és a házastársát veszítette el. A két férfiban pedig a boldogtalan szexualitás a közös: Anders perverz mutogatós, aki parkokban rémisztgeti maszturbálva a nőket, míg gyermeke, Jonas hajléktalan férfiprostituáltként kallódik. Egy idő után azonban nemcsak Anders és Jonas, hanem valamennyien a szex felé fordulnak: valamilyen formában mind a négyen a testiségben vélik megtalálni magukat.

Mindebben azonban nincs semmi szép, örömteli vagy felszabadító; a Kedves szomszéd hősei olcsó, alantas, bizarr, lealacsonyító, szánalmas, szomorú és beteges aktusokban oldódnak fel és veszítik el egyéniségüket. Ha pedig ebből a mocsokból mégis kivirágzik valami, rendre az is piszkosnak bizonyul. A hősök a néző számára szinte végig elérhetetlenek és megközelíthetetlenek maradnak. Feltűnően sok premier plánt kapunk róluk, ezzel azonban egy cseppet sem kerülünk közelebb hozzájuk – csupán sebezhetőségüket, gyengeségeiket látjuk jobban, nagyító alatt. Ilyen előzmények után a cselekmény végén még a legapróbb pozitív inger, egy bátortalan mosoly, egy véletlen találkozás, egy tartózkodó telefonhívás is felszabadító élmény lehet, a kis túlzással boldognak nevezhető végkifejlet pedig egyenesen katartikus – annak ellenére, hogy résztvevőit mocskos kis titkok kötik össze egymással.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10598