KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A támadás

Pápai Zsolt

The Offence – brit–amerikai, 1972. Rendezte: Sidney Lumet. Szereplők: Sean Connery, Trevor Howard, Ian Bannen. Forgalmazó: Fantasy Film. 112 perc.

 

Az európai film szubjektív ábrázolás frontján elért eredményei már a hatvanas évek derekától inspirálták a hollywoodi alkotókat, akik, jóllehet csak ritkán közelítették meg Resnais vagy Fellini radikalizmusát, számos szép sikert értek el. Mazursky (Alex Csodaországban), Pakula (Klute) vagy Altman (Képek) mellett többször Sidney Lumet is a szubjektív ábrázolással kísérletezett a pályája elején. A zálogos vagy kivált A támadás (alternatív hazai címén: Az igazság ereje) elkészítését például efféle szándékok motiválták.

A mesterien szerkesztett, vad időugrásokkal teli kamaradráma a több évtizedes szolgálat alatt látott szörnyűségek hatására összeroppanó, és egy gyanúsított kihallgatásán gyilkossá váló Johnson nyomozóról szól. Első blikkre A támadás jórészt nem tudattartalmakat mutat be, és csupán a történet különböző pontjain fel-felvillanó villanásnyi snittek tekinthetők szubjektíveknek. Makrofelvételeket látunk virágokról, továbbá kikötözött, felakasztott, megcsonkított testeket gyors egymásutánban – ezeket a képeket leszámítva minden jelenet a főszereplő tudatán kívül játszódik.

Másfelől viszont a teljes film a főszereplő tudatának termékeként szemlélhető, magyarán Johnson a gyilkosságot is fantáziálásaiban követi el. Ezt a közelítést támogatják meg a kettős expozícióval készült – lassított – felvételek a nyitányban; a gyilkosság körülményeit felvázoló képsorokat egy vallatólámpa fotójára fényképezték rá, csakhogy a vallatólámpa műtőlámpa is lehet – azaz értelmezhető a jelenetsor egy kórházi ágyon fekvő, netán altatás közben lévő beteg víziójaként is.

A támadás tudatfilmként kezelése mellett szól néhány további megoldás. A Gordon Willis operatőr munkáinak hatását jelző alulexponált felvételek azt a benyomást keltik, mintha egy kusza pszichében kutakodnának az alkotók (a képeken sokszor alig látni valamit); továbbá az álmok, víziók irracionális világának képzetét ébreszti a nézőben az az egyszerű fogás, hogy a rendező gyakran adós marad alapvető emberi reakciók bemutatásával (társai például szinte természetesnek veszik, hogy Johnson gyilkol, és egyetlen szóval nem faggatják indítékairól).

A támadás embertpróbáló utazásra invitál egy zűrűs pszichébe. Nem ez Sidney Lumet legjobb filmje, de művészi értelemben az egyik legambiciózusabb.

Extrák: Filmográfiák és előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9777