KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az örökös

Tosoki Gyula

L’Héritier – francia, 1973. Rendezte: Phillippe Labro. Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Carla Gravina, Charles Denner. Forgalmazó: Caesar Film International. 107 perc.

 

A hatvanas–hetvenes évek politikai modernizmusa sajátos módon élte túl a korszakváltozásokat, ugyanis miközben enmaga lecsengett, egész sor – idővel virágzásnak indult – műfajt termelt ki vagy erősített meg. A protest művészfilmek popularizálódását Európában az olasz politikai krimi és a francia politikai thriller megizmosodása mutatta legelsősorban. Utóbbi műfaj jeles művelője Phillippe Labro (Jobbpart, balpart; A fejvadász), és jeles darabja Az örökös.

A világ egyik leggazdagabb embere zűrös körülmények között meghal. Örököse (Belmondo) nyomozni kezd, és hamarosan egy rettentővé tágított politikai–gazdasági konspiráció kellős közepén találja magát: az összeesküvés térben Olaszországtól Franciaországon át az Egyesült Államokig nyúlik, időben pedig egészen a második világháború korszakáig ér.

Labro az amerikai mesterektől (kivált Frankenheimertől) és a helyi erőktől (lásd Melville-t és az újhullámosokat) egyaránt tanult, és kiváló tanítványnak bizonyult. Igen jó érzékkel, jó tempóban bonyolítja az általa írt trükkös–csavaros történetet, ráadásul a feszültséget néhol üde vizuális és verbális humorral oldja. Az expozícióban még a műfajtól némileg idegen artisztikusabb megoldások (például a múlt és a jelen képeinek a határok direkt jelzése nélküli egymásba úsztatása) is erősítik a produkciót, és amikor már kezdenék túlterhelni a filmet, Labro – épp időben – visszavesz belőlük, hogy kizárólag a történetmesélésre koncentráljon. Lényegében csupán a halmozott véletlenek nem tesznek jót filmjének, továbbá néhány dramaturgiai megoldatlanság ront az összképen (nem világos például, hogy miért bízik kitartóan az amúgy dörzsölt főszereplő az őt kezdetektől megvezető nőben, értelmezhetetlen továbbá, hogy miért nem faggatják ki, és miért zárják egy liftbe hőseink az ártalmatlanná tett bérgyilkost stb.).

Az örökös ezekkel az apróbb bakikkal együtt is felettébb szórakoztató, üresjáratok nélküli, csaknem végig feszesnek megtartott darab, ami bizony nem mondható el a hasonműfajű és velekorabeli francia filmek zöméről.

Extrák: Előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9673