KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A matador

Tosoki Gyula

The Matador – amerikai, 2005. Rendezte: Richard Shephard. Szereplők: Pierce Brosnan, Greg Kinnear, Hope Davis. Forgalmazó: FHE Hungary. 98 perc.

 

Mióta Pierce Brosnan kikerült a pikszisből, csak teng-leng, ténfereg, keresi, de nem találja magát, ideális jelölt egy krízishelyzetbe jutott figura eljátszásához. Persze pusztán amiatt, mert Brosnan önmagát játssza, még nem lenne érdekes Richard Shephard filmje. A matador néminemű meglepetésekkel is szolgáló cselekménye, halk humora, szövegközi utalásokkal folytatott okos játéka miatt érdemes figyelemre. Szórakoztató alapú, hollywoodi típusú mozi, de van benne valami – amerikai értelemben vett – független íz is. A közelmúlt terméséből leginkább a Csak egy kis pánik a rokona, de annál lényegesen visszafogottabb, mezítlábas darab.

Különös hangulati kevercs, érzelmesség, szentimentalizmus keveredik benne nyersebb pillanatokkal. Hőse kivénhedt és örök másnapos, magányát kósza numerákkal oldó bérgyilkos, akinek kezd elege lenni a prakszisból, ráadásul a teljesítménye is egyre romlik. Amikor egyik sikerületlen akciója után a kenyéradó gazdája megregulázná, szövetségre lép egy közönséges utazóügynökkel, hogy kikerüljön a slamasztikából. Már a cselekményből látható, hogy a film a klasszikus buddy movie-k nyomvonalán halad, Shephard Billy Wildertől tanult sokat – csak sajnálni lehet, hogy inkább a mester hatvanas–hetvenes évekbeli munkáit, és nem a korábbiakat tanulmányozta.

A matador klasszikus tapintású, mégsem poros, kortársiságát elsősorban a merészebb gegek és az intertextekkel folytatott üde játék biztosítja. Kinnear a Lesz ez még így se! című filmjében megismert figurára alapoz, Brosnan pedig természetesen a Bond-karakterre épít, a legkevésbé sem tolakodó vagy kivagyi módon. A szélrózsa minden irányába terpeszkedő, globális cselekmény szintén a Bond-mozikat idézi.

Extrák: semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9062