KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Veszélyes vizeken

Schubert Gusztáv

Curtis Hanson filmje régies szabású akciómozi, többet küzdenek benne ésszel, mint erővel. Vagyis krónikusan vérszegény. Egy-két csúnya zúzódás, mindösszesen három halott. Nem tudom, hogy hozza így be a beléfektetett milliócskát. Csábításhoz marad tehát Meryl Streep és a veszélyes vizek. Az őrjöngő, rohanó montanai hegyi folyók hozzák a formájukat: lenyűgözőek és veszélyesek. Meryl Streep nem az. Úgyhogy vele is minden rendben van. Pár éve Kim Basinger tapicskolt gyönyörűen és nedvesen a zavaros vizekben, arra, ahol az Everglades – mocsarakban („erkölcsi fertő”); az volt a rosszabb felállás. Egy semmi-különös bostoni tanárnőről kiderül, hogy az élet nagyhercegnője, legyőzi a vad folyót, ahová nyári vízi túrára indult, és mellesleg az odaveszekedett rosszembereket is, akik őt és családját sakkban tartva próbálnak a sebes szurdokvizeken át eltűnni a rendőrség elől. Ezt az agyalmányt Hollywood mai sellői közül egyedül Meryl Streepnek hiszem el. Akárki más játszaná, szimpla superwoman-sztori kerekedne ki belőle. Maryl Streeppel mélyebb – ha nem is a legmélyebb – vizekre is elevezhetünk. Mert hát a kis Niagara, meg az ördögszurdok ‑ így a film – mind semmi ahhoz képest, ami odabenn örvénylik. A Veszélyes vizeken igazi családi thriller, sugallata szerint ott üti fel fejét a romlás, ahol a familiáris kötelékek meglazulnak. Ha a férjnek nem lenne fontosabb családjánál a munka, ha a magára hagyott feleség nem sóvárogna új kalandra, ha a fiúcska felnézhetne apjára – nem lennének ilyen könnyű prédái a csábos gonosznak. Aggodalomra nincsen ok: végül mindent legyőz a meglepetésszerűen újjáéledő családi szeretet. Még egyszer a hozzávalók: rosszemberek, vadvizek, csónakok. John Boorman negyedszázada ugyanebből minden idők egyik legnyomasztóbb thrillerét keverte ki. De ki emlékszik már a Deliverance-re?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/01 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=90