KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elvitte a víz

Vajda Judit

Flushed Away – angol-amerikai, 2006. Rendezte: David Bowers és Sam Fell. Írta: Dick Clement és Ian La Frenais. Kép: Brad Blackbourn és Frank Passingham. Zene: Harry Gregson-Williams. Gyártó: Aardman Animation / Dream Works. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 84 perc.

 

Az Aardman Stúdió első teljes egészében kompjuter-animációval készült filmjében szerencsére jórészt csak a technika változott, a hozzáállás nem. Azaz – habár a londoni Kensington negyed alatti csatornák világa, a patkányok és egerek lakta Patkopolisz szemkápráztatóan jelenik meg – a figurák inkább belsőleg, mint külsőleg vannak alaposan kidolgozva. A luxuslakosztályából a vécécsészén keresztül egyenesen a csatornába csöppenő előkelő(sködő) háziegér, Roddy találkozása a patkányok munkásosztályával sikerrel és humorral adaptálja a valódi szociális és társadalmi különbségeket, a főgonosz, az angol Varangy és francia unokatestvére, Le Béka alakjával pedig az Elvitte a víz sokkal intelligensebben csinál viccet a nemzeti különbségekből is, mint a legtöbb élőszereplős film (mint például a közelmúltból A Rózsaszín Párduc vagy a Taplógáz). A filmbolondok most is egy csomó rejtett vagy kevésbé rejtett filmes (Superman, Nosferatu, Bond-filmek stb.), sőt rajzfilmes (Némó nyomában) utalásnak örülhetnek, a nagy egészt tekintve pedig ismét erőteljesen használnak fel ezúttal olyan (al)műfajokat, mint a menekülős-világmegmentős akciófilm és a screwball comedy (egerünk lent a mélyben megismerkedik egy helyes patkánylánnyal).

Az amerikai produkciós partner, a DreamWorks ugyan ott kísért a végső tanulságban és az erkölcsi mondanivalóban, de a rengeteg apró ötlet és az angol humor mindent visz, így a nagy testvér inkább technikailag erősítette az együttműködést. Akinek pedig hiányozna az Aardman-figurák a Wallace és Gromit-filmekben megszokott bumfordisága, az figyelje erősen a háttérben a nyuszit, aki egyenesen az Elvetemült Veteménylényből szökött át vagy az egyik mellékszereplőt, az Albínó nevű verőpatkányt, akinek gülüszemei szintén a klasszikus Aardman-stílust idézik. Nagy élvezetet okozhat a fentieken kívül a betétdalok remek elhelyezése is, amely még egy mobilreklámmal agyonkoptatott számot is új tartalommal képes megtölteni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8816