KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Régi óra lassan jár

Veress József

 

…idézi az egykori slágert Schéry András svájci filmpanorámájának elegánsan ironikus címe. Mindez természetesen könyörtelen minősítés is. A cikkből az derül ki, hogy a szerzőnek enyhén szólva nem nyerte meg tetszését a bemutató-sorozat. „A jól tejelő svájci tehén bizony lelki beteg” – állapítja meg kedvetlenül a kritikus, aztán elveri a port a műveken is, melyek a filmhét alkalmából kerültek a közönség elé

Ízlések és pofonok – mint köztudomású – különböznek. Ne sírjuk vissza azt az időt, amikor a bírálatok azonos hangnemben íródtak, s kötelező volt egységesen szeretni vagy gyűlölni (a filmeket is). Nem perújrafelvételt kérek tehát svájci film-ügyben, csak – „hallgattassák meg a másik fél is”-alapon – botcsinálta védő szeretnék lenni.

Az a véleményem, hogy a maroknyi ország filmművészete (mindegy, hogy részben idegen tollakkal ékeskedve) nagyot lépett előre. Bár a mostani kínálatból a középszerűséget nem sikerült száműzni, a leltár egészében véve gazdag. A „svájci új hullám” jelentős értékeket adott a világnak.

Schéry osztályzatain nem vitatkozom, ám a Kis kiruccanásokról írt, szerintem bántóan igazságtalan mondatait megkérdőjelezem. Yves Yersin műve – csap le a bárd a recenzióban – „nem több a bogaras moziöregek szívmelengető, humortalan-érzelmes mozi-közhelyénél, pepecselő aprólékossággal konfekcionálva”. Sajnos nincs lehetőségem arra, hogy részletesen kifejtsem ellenérveimet (különben Schéry sem vesztegetett sok sort a filmre), ezért csupán a téziseket írom ide. A Kis kiruccanások – nem félek a szótól – már-már remekmű. Pipe, az idős parasztcseléd és a gazdaság története – a múlt és a jelen állandó konfrontációja – megragadó jelenetekben bomlik ki előttünk. Az öregember „kitörésének” rajza mesteri (lélektanilag is alapos). Meleg humanizmus és üde humor hatja át a jeleneteket. Robert Alazraki operatőri munkája elsőrangú. Michel Robin – Pipe megszemélyesítője – élményszerű alakítást nyújt. Igaz, a „leíró” részek helyenként terjengősek, Yersin használhatná bátrabban az ollót, a Kis kiruccanások azonban így is kimagasló teljesítmény. Rászolgált – ezt csak mellékesen említem, bár nem lényegtelen – a nemzetközi fogadtatás szuperlatívuszaira.

Ami pedig a metaforát, akarom mondani a ketyegő szerkezetet illeti: inkább legyen régi és lassú, de pontos. Magam nem nagyon kedvelem a siető, késő, az időt összevissza mutató s ezért megbízhatatlan órákat.

 

Veress József


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7678