KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tűzvonalban

Nóvé Béla

 

A világ egy sarka egyszer-csak lángra lobban, polgárháború támad Csádban, Thaiföldön, vagy éppen Nicaraguában. A forradalmárok robbanó teniszlabdákat hajigálnak, a katonák páncélkocsikból replikáznak vissza. Helikopterszörnyek perzselik a vadont, bombázzák a nyomornegyedeket. Menekül ember, állat. Százezrek pusztulnak, milliók válnak hajléktalanná...

Mindez szomorúan ismerős a napi hírek követőinek. De vajon mit tesz egy amerikai, aki történetesen a helyszínen van? Hivatása – és persze lelkiismerete – válogatja. Ha zsoldos, hidegvérrel vadássza a „bennszülötteket”, ha ügynök, a bukásra ítélt diktátor evakuálását biztosítja. És ha foglalkozása – netán – riporter? Nos, ez esetben Nippon gépével lövöldöz vissza a martalócokra, ha pedig nő az illető, véres és megrendítő impresszióit mondja kazettára a fegyverek vad lármája közben...

Filmünk félfikciós példázata – mely a Somoza-diktatúra végnapjairól szól – azt sugallja, hogy a „tűzvonalban” a humánus haditudósítóknak van a legnehezebb dolguk, hisz az otthoni koktél partikról a „molotovok” halálbárjába csöppenve továbbra sem lehetnek absztinensek: fenékig kell ürítsék a testi-lelki szenvedések keserű poharát. A Time-magazin helyszíni stábjának, Alexnek, Husselnek és Clairnek ráadásul háromszoros csapdán kell átvágnia magát. Nem elég, hogy ádáz politikai ellentétek s a gépfegyverek zárótüzébe kerültek, ezenközben még egy szerelmi háromszöget is meg kell próbálniuk békében-barátságban valami egyszerűbb alakzattá rendezni. Ez utóbbin a „Guardia” brutális járőrei segítenek: megölik Alexet – s így Clairt és Russelt barátjuk elvesztése, a közösen átvészelt gyötrelmek katarzisa végül is egymás karjába, s a forradalom oldalára sodorja.

Az izgalmas, sokkoló erejű filmdráma politikai üzenetét azonban nem annyira a tétova meggyőződésű idegenek, mint inkább az a managuai lány fogalmazza meg, ki hotelportásból lett szandinista gerillává: „Ez itt Észak és Dél háborúja! A világ kelet-nyugati felosztása mára idejét múlta!”

A mozinéző hazajövet szorongón veszi elő a térképet, hogy a délkörök mentén némiképp eligazodjék... Igen, igen, bolygónkat egy kissé túlméretezték. Ahhoz, hogy az egy és osztatlan szabadság mindenüvé szétáradjon rajta, úgy tűnik, még sokáig szükség lesz valamifajta „tagolásra”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5743