KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bolygók együttállása

Koltai Ágnes

 

A Bolygók együttállása a szovjet Vagyim Abdrasitov negyedik játékfilmje. Szokatlan mű: frivol és mélységesen keserű. „Fantasztikus történet” – írta az alcímbe a rendező, de a film csupán csak annyira fantasztikus, mint egy hadgyakorlat a békében. Hősei negyvenes éveiket taposó meglett, fáradt, vagy kicsattanóan jókedvű férfiak tartalékos katonák, kétévente találkoznak az esedékes katonai kiképzésen. Az utolsó alkalommal keserű csalódás éri őket, nem mondták meg nekik, hogy a fák közé rakétakilövőt helyeztek el, hiába tartóztatták fel az ellenséget, egy váratlanul becsapódó lövedék elpusztítja a hat bátor embert. „Önök hősi halált haltak, köszönöm a szolgálatot”, búcsúzik el tőlük a parancsnok, s ezzel elkezdődik a hat tartalékos katona kálváriája. Sehogysem tudnak megbarátkozni a gondolattal, avval az abszurditással, hogy ők élő hősi halottak. Napokon át kalandoznak, elvetődnek egy lakatlan szigetre, egy különös városba, ahol magányos, férfiakra éhes nők élnek, és végül egy városnyi szociális otthonba, csupa magába zárkózott, emlékeinek élő anyóka és apóka közé. Lassan eltelik a kalandos hét, eljön a búcsú ideje, és az eleven hősi halottak üres életükkel néznek szembe.

Abdrasitov „fantasztikus története” olyan világot ábrázol, amely még mindig a háború bűvöletében él. A hadgyakorlatot a klasszikus szovjet háborús filmek stílusában fényképezte az operatőr, a folyón átkelő teherautók, a tankok éjszakai vonulása ismerős képek. De a háború mint összetartó erő, mint a közösség öntudata – ritkán hangoztatott tény. Talán csak Nyikita Mihalkov mai filmjeiben ilyen magátólértetődő katonaság és civil élet összeolvadása. Abdrasitovnál háború nem mellékszereplő, ott él még mindenki tudatában, nem süllyedt még a feledés mélyébe, ez az a kapocs, amely még a mai negyvenéveseket, az életet egyébként gyengéden szerető hat tartalékos tisztet is összeköti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5286