KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Chipkatonák

Hirsch Tibor

 

Annak éppenséggel ideje volt, hogy egy film végre kinevettesse nemcsak a rettenthetetlen amerikai kommandósokat, hanem mindenféle apróságot, ami mozgóképi kliséként még évtizedekkel ezelőtt hozzájuk rendeltetett. A tökéletes parancsnokot, aki vasfegyelmet követel, de minden katonáját saját fiának tekinti, a keménykötésű férfiak vad humorát, bajtársiasságát, a specialisták szemérmes büszkeségét saját külön szerepükre az akcióban, egyáltalán ezt az egész „action-mission” központú mácsó-univerzumot, melyben „csapásokat adunk és kapunk”, terepszínben és besározott képpel, kopaszon, borostásan, akárhogy.

A kinevettetés tiszteletreméltó küldetése (actionje és missionje) ezúttal gyerekfilmre lett bízva, és a paródiaszempontból hatásos trükk éppen csak annyi benne, hogy a fent említett kliségesztusokat, klisé-pózokat gyerekjátékok – néhány arasznyi magas baba-katonák – produkálják. Az ő hasukban a parányi chip-vezérelt hangszórók addig hajtogatták az életszerűen hangzó katonás közhelyeket, amíg „úgy maradtak”. Vagyis, éppen ellenkezőleg, nem maradtak úgy: beléjük, élettelen játékokba, élet, plusz rosszindulatú intelligencia költözött. Joe Dante filmje csupán annyiról szól, hogy tárgyak és emberek mi mindent tudnak alakítani együtt, a trükk- és effekt-tudomány 1998-as állása szerint, ha összehozzák őket a Nagy Komputer kép-preparációs boszorkánykonyhájában.

El kell ismerni: nem keveset. A baba-kommandós mesét egyébként majdnem ugyanaz a gyerek-közönség fogja nézni, aki az igazi kommandós filmnek is barátja. Ennyiben a Chipkatonák marketing-kísérletként is felfogható: mennyire lesz majd kelendő a Chip-film baba-szereplője a játékboltban, aki, bár eredeti, és nem kicsinyített változat viszont saját magából csinált a filmben bohócot? Mennyire lesz kellendőbb így, mint az a plasztik G. I. Joe, aki ugyanilyen, ugyanekkora, de a hús-vér ős-minta szellemében halálosan komolyan veszi magát...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3831