KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

2001: tudomány és fikció

A tudomány-művészet felé

Kömlődi Ferenc

Szingularitáson innen, szingularitáson túl – jövőképek a C3 nemzetközi médiaművészeti rendezvénysorozatán.

 

„Kíséreld meg felmérni korod ostobaságát oly módon, hogy a pillanatnyi általános szemléleti szinten elképzelsz valamilyen jövőt: elképzelésed úgy fog arányulni a megvalósuláshoz, mint a régi elképzelések a megvalósult jelenhez” – idézi Erdély Miklóst a rendezvénysorozat két főszervezője, Peternák Miklós és Mélyi József.

Utópiák (2001) és disztópiák (1984): a legizgalmasabbak a közeli jövőt vázolják fel, jelen trendekből indulnak ki, jelen trendek alapján tévednek, miközben tudomány és fikció szent szintézisét célozzák meg. Képlékeny terepeket járnak be, összeegyeztetik az összeegyeztethetetleneket. Alkotóik hagyományos művészeteket (high tech) multi- és metamédiába konvergáló mérnök-tudósok.

 

 

Jövő-reflexiók

 

Hogyan képzelünk el egy szórakozóhelyet 2060-ban? Július Gyula filmes és egyéb jövődokumentumokból, sci-fiből és cy-fiból kiinduló, ironikus projektje (Jövőbár) e témakört járja körül – táncok, zenék, ételek, dekorációk, kommunikáció a XXI. század második felében. A mindenkori mából előrevetítve: a „holnaplátogató honlap-látogató” menüpontok közül választ, interaktív étlapot böngész, örökös „extrapolációs gyakorlatokat” (Erdély) végez – a bár permanensen bővül és alakul át.

Győrfi Gábor Elatusa különös videóinstalláció. Csúcstechnológia helyett barbarizmusból és a rákövetkező spirituális ébredésből indul ki. A holnap nem az, ami kiszúrja a szemünket, hanem sokkal inkább az alig érzékelhető, szemszegletből éppen csak érzékelt elemekből, „vízből, levegőből, lebegésből, lassan folyó időből és kevés, rejtőzködő technológiából” áll össze. Linearitás utáni körkörösségből, mint a Zen-mesékben.

A jövő megismétlése (Zics Brigitta): „Az installáció egy elképzelt, örökérvényű jövőben – Dante Infernójában – való utazás, mely a gravitációs lencse-hatás tér-idő torzulásai során időutazássá válik.” A dantei pokol és a feketelyukak (szingularitások) alapján modellált, spirális szerkezetű virtuális térben járunk. Mozgásunk hatására változik a kép, a hang. Beljebb kerülünk, és az eleinte követhető társalgás zörejekké, gépi zajokká hullik szét. Torzult univerzumokat barangolunk be. De vajon mit értünk virtuális téren? Középkori látomásokat, élet-álmokat, szürreáliákat, vagy gibsoni, stephensoni cyberspace-eket? Esetleg mindezt együtt, Szingularitáson innen, Szingularitáson túl?

Milyen lények népesítik be az új univerzumot? Björn Melhus videójában (No Sunshine) piros emberkék, önszerető poszt-gender Narcissusok, mesterséges hajjal, testszínű dresszekben, Hollywood klón-mozijainak paródiájaként. Esetleg uploadok, azaz merevlemezre feltöltött/mentett, de a pornósztárokat még mindig nagy örömmel szemlélő létezők (a transzhumanista Till Attila fiktív öregkori önarcképén). Másutt láthatatlan, ám minden pillanatban érzékelhető megfigyelési hálók szenvedő alanyai, irányítói, kibernetikus űrhajós-rendszerek (Schneemeier AndreaSzauder Dávid: Human Controlling System Projekt). A padlón videó-képek, a képeken járókelők, rajtuk lépkedünk, kapcsolatba lépünk velük, gondolataik hangokká válnak. Újabb variáció a megfigyelésre: Magali Desbazeille és Siegfried Canto művében (Gondolkodsz, tehát követlek) nemcsak leskelődünk, de közben minket is meglesnek. Visszatérünk a mába, monokróm kékbe, a televízió/képernyő/interface bűvkörébe, kezünkben a (satuba szorult) távirányítóval (KissPál Szabolcs: Vonzalom).

 

 

Hangképek

 

A jelen egyik arca: elektronikus zajok, zajzenék, partikultúra. Knut Gerwers hálózati projektje (D> Elektro /> Hi/Stories / Sounds + Concepts of Modern Electronic Music in Germany) az úttörők (Stockhausen, Kraftwerk, Can, Schulze, Neu) előtt tiszteleg.

Atau Tanaka és Kasper Toeplitz interaktív installációja (Globális húr) több helyszínen (ezúttal Budapesten és Linzben), szimultán alakuló hálózati hangszobor. Egy tizenkét milliméter átmérőjű, tizenöt méter hosszú húr az Internetre kapcsolódik, rezgései hangszintetizáló rendszer segítségével, digitális jelekként jutnak el a virtuális térbe. Vizualizálódik a zene.

Ez történik Masaki Fujihata, Kiyoshi Furukawa és Wolfgang Münch Kis Haljával is. A számítógépes játék-installáció a formák mozgása és a hozzájuk kapcsolódó hangok interakciója. Mókásan, humorral, beleéléssel és távolságtartással, absztraktat és konkrétat arányosan vegyítve, randomszerűen, de nem a végtelenig ismételve. Egyszerre Schönberg, Kandinszkij, anime, szemiotika és ambient.

Ravasz András – tudományos kutatásokra támaszkodó, fikciós jellegüket hangsúlyozó – Színes zenéje és a kapcsolódó 3D-animáció a zajok konkrét szín-jegyeit (fehér, fekete, barna, rózsaszín), és az így keletkezett hangokat vizsgálja. Fordított alkotási folyamat megy végbe: már nem a szonikus, hanem a vizuális elemé az aláfestő funkció.

Sokadik variáció a konvergenciára – Sebastian Lütgert rolux.org/twenfm-je hacktivistákat, elektronikus terroristákat idéz, pedig tárgyát kellő távolságból és iróniával szemléli. Web TV, DJ live, kalózrádió; ki tudja, még mi (és mi nem) kapcsolódik egymáshoz a média-bacchanáliában.

Bezárul a kör: a médiaművészet tárgya a média.   

 

 

Média-meditációk

 

A Goethe Intézet és a karlsruhei ZKM közös Update 2.0-ja az 1997 és 2000 közötti német (CD-ROM, DVD, videó, hálózati mű, installáció stb. formátumú) médiamunkákból ad ízelítőt. És visszatekint – a Media Art Action gyűjtemény az 1960 és 1980 közötti periódusra, a Media Art Interaction a nyolcvanas és a kilencvenes évekre, míg a készülő Media Art Net a jelenre és a közeljövőre fókuszál.

Médiatörténeti adalékként: Gróf Ferenc a televízió őskorába kalauzol, historikus gyűjteményében a „félénk óriás” magyar vonatkozású dokumentumait lajstromozza (Telehor), miközben – az Internet térhódításával párhuzamban – csökken a televízió-műsorok nézettsége. Új hálózat-stratégiákat dolgozunk ki. Rigoletti F. és Lotio M. úgy elemzik a nemlineáris narratívát, hogy ezerötszáz ablakot rendelnek egymáshoz. Hol a kezdet, és hol a vég? – tehetnénk fel a bugyuta kérdést.

Nincs vég, nincs kezdet. A 2001: tudomány és fikció viszont bizonyította, hogy a multimédia/intermédia bőven nagykorúvá érett, mint ahogy azt is, hogy a honi médiaművészetben errefelé keresendő a jövő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3406