KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vidocq

Ádám Péter

 

A rendező nyilván úgy okoskodott, hogy ha egyszer ez a fegyencből lett szuperzsaru csakugyan legendás alakja a francia XIX. század első felének, akkor bármilyen badarságot nyakába lehet varrni. Meglehet, Balzac is és Victor Hugo is ugyanígy gondolkodott, csakhogy míg Vautrin és Javert felügyelő izgalmas figura, többdimenziós jellem, ez a mostani Vidocq olyan egysíkú, mintha nem is filmből, hanem számítógépes animációból lépne elibénk: a digitális technikával készült film, amely félúton van a videoklip és a számítógépes játék között, valójában az Eugene Sue-féle vadromantikus ponyvaregényt próbálja beleojtani egy amerikai szuperprodukcióba.

1830 nyara. A francia fővárost sorozatban gyilkoló rém tartja rettegésben. Nyomozás, rejtély, misztika. Sötét sikátor, boltíves üvegfúvó műhely, lombikban fortyogó életelixír. Mindeközben ártatlan szüzek tűnnek el, és tiszteletreméltó polgárokat csap agyon a mennykő. Ráadásnak a tagbaszakadt Gerard Depardieu; ő már a Nyomorultakban meg a Monte Cristo grófjában is bizonyította, milyen élethűen tud szivarozni meg fegyencet alakítani. Kár, hogy a film legelején belezuhan egy lángoló katlanba, és – hogyan, hogyan nem – csak a film legvégén kerül elő. De akkor nem kegyelmez: kiderít, leleplez, megtorol, igazságot szolgáltat.

Mindössze az a bibi, hogy a borzongásnak nem a bicegő sztori, nem az ösztövér cselekmény a forrása; az izgalmat és feszültséget a rendező pusztán technikai eszközökkel, meglepő kameramozgással, a képregényeket idéző beállításokkal, lélegzetelállító váltásokkal és vérfagyasztó hanghatásokkal teremti meg. Igaz, a film végén megtudjuk, ki volt a szüzeket elemésztő gyilkos, kicsoda a Belphegorra emlékeztető fekete lebernyeges rémalak, de az ilyen deduktív krimitől, az ilyen ködös-misztikus történettől méltán remélné az ember, hogy a tettessel együtt az irracionalitás is lelepleződjön, megbűnhődjön. Ezt itt hiába várja. Lehet rajta gondolkodni, miért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2589