KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vanília égbolt

Nevelős Zoltán

 

Az élet álom – az ember hajlamos elmélázni élete bizonyos pillanataiban, vajon képes-e megkülönböztetni a valóságot saját képzeletének szüleményeitől. No és persze lehet, hogy az egész mindenestől nem más, mint álom, valakinek az álma.

A Mátrix-szindróma előtt csaknem 400 évvel a hipertermékeny spanyol drámaszerzők egyik legkiválóbbika, Pedro Calderón Az élet álom című háromfelvonásosában dolgozta fel a témát: egy rabságban tartott herceg egy felvonás erejéig trónra kerül, majd újra visszavetik börtönébe, ahol rövid boldogságát már akár álomnak is tekintheti.

A Mátrix előtt két évvel Calderón két ifjú honfitársa szinte egy időben vette kézbe az álom-témát. Míg Mariano Barroso Extázis című filmjében a fenti drámát egyszerre idézi (a cselekménybe építve) és adaptálja (modern környezetbe helyezve), addig Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed! című műve inkább az amerikai thriller-dramaturgiát követi. Így talán nem is meglepő, hogy a produkcióra Hollywood is szemet vetett, és Tom Cruise – mint producer – rendezőstül, színésznőstül felvásárolta. Míg Amenábarra elhagyott hitvesét bízta a The Others című horrorban, amelyben Nicole Kidman élete egyik legnagyobb alakítását nyújthatta, addig ő maga vitte a sztorit és a hősnőt Penelope Cruz személyében, aki most angolul ismételhette meg négy évvel ezelőtti szerepét.

Az elcsúfított arcú aranyifjú története az európai sikerfilmek ihlet nélküli amerikanizálásának sorsára jutott: a cselekmény megvan (és továbbra is zseniális), de oda lett sava-borsa. A film vagy egy fél órával hosszabb, mégis szinte jelenetről jelenetre, olykor képről képre azonos az eredetivel, csak éppen világosabban fogalmaz, a néző véletlenül se zavarodjon meg, hogy amit lát, az az álom-valóság határvonal melyik oldaláról való. Tom Cruise nem hagyta magát úgy elcsúfítani, mint a spanyol verzió valóban gyomorszorító maszkot viselő főszereplője, Cameron Crowe rendezőként pedig becsületes bérmunkát végzett, egyéni kézjegye csupán a rockszakértő múltjához méltó igénnyel összeválogatott kísérőzenékben érhető tetten.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2462