KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Győrffy Iván: Képpé vált gondolat

Derítővásznak

Sághy Miklós

Győrffy kultúresszéiben az ítélőerő műveltséggel párosul.

Győrffy Iván Képpé vált gondolat című kötete az elmúlt években írt filmkritikáit gyűjti egybe, akárcsak a 2017-ben megjelent, Az élet kísértése című könyve. Egy naprakész, a művek aktuális bemutatásához kötődő műfajjal kapcsolatban óhatatlanul felmerül a kérdés, miért kell egyes darabjait időtállóbb, összegző gyűjteménnyé formálni? Választ egyfelől a médiatörténeti változások adnak, hisz mozgóképeket napjainkban nemcsak moziban, hanem különböző platformokon (számítógép- vagy telefonképernyőn) is nézhetünk, azaz a befogadás nincs a mozik heti, havi programjához kötve, és így a kritika sem veszti feltétlen időszerűségét. Másfelől a kötet is válaszol a feltett kérdésre, ugyanis annak fejezetei nem csupán pillanatnyi reflexiók a szemügyre vett filmekre, hanem olyan esszék, melyek mozgóképi tárgyuk bírálata során bátran elkalandoznak a kultúra egyéb területeire is. Mindemellett, noha valóban nincs a szóban forgó kötetnek átfogó narratívája, a különböző írásokat mégis egybekapcsolja a megközelítések egységes szemléletmódja, illetve az ugyanazon vagy a rokon kérdéskörök ismétlődő megjelenései.

Az egybegyűjtött kritikák részben a magyar film, részben a világ filmtermésének újabb alkotásaira fókuszálnak. Mindkét terület szemrevételezésekor elsődleges szempont a mozgóképi alkotások történelemhez, történeti emlékezethez és ezen keresztül a társadalmi folyamatokhoz fűződő viszonya. Külön-külön fejezetet szentel a szerző az újabb magyar vígjátékoknak, bűnfilmeknek, sci-fiknek, valamint az Egyesült Királyság kortárs filmtermésének, a Coen testvérek alkotásainak, az otthontalanság mozgóképi megjelenítéseinek. Az egyes írások – kritikai funkciójuknak megfelelően – kellő indoklással ítéletet mondanak a fókuszba állított filmek képi világáról, dramaturgiájáról és a színészi játékról. Az alkotások által felvetett problémák gyakorta izgalmas bölcseleti eszmefuttatásokra indítják a szerzőt, melyek kibontásához, meggyőzőbbé tételéhez filozófusok, történészek, írók, költők műveit is sűrűn segítségül hívja. Visszatérő eljárása szinte minden írásnak, hogy a középpontba állított mozgóképeket történelmi, filmtörténeti, valamint a rendezői életmű (ha nem elsőfilmes alkotóról van szó) kontextusában is elhelyezi, illetve rokonítja – akár a kötetben is tárgyalt – más alkotásokkal. Sokszor érdekes háttérinformációkkal (színészekről, rendezőkről, forgatásról) színesíti elemzéseit a szerző, a kritikáknál elmaradhatatlan szüzsék pedig egyfelől olyan szemléletesek, hogy azok alapján plasztikus képet kapunk a filmben ábrázolt események jellegéről, másfelől pedig semmi olyan nem árulnak el, ami a mozgóképek későbbi megtekintésének izgalmát csökkenthetné.

A kritikákban gyakorta nincs elég tér a hosszabb elemzésekre. Ezért hárul fontos szerep az olyan jól eltalált, megvilágító erejű metaforákra Győrffy gondolatmenetében, mint amilyet például A pap gyermekei című film stílusának leírásakor alkalmaz: „egészen az utolsó jelenetig az akasztófahumor szitájával meregeti a tengert” (184). Az is ötletes, amikor a Viktória királynő és Abdul elemzése során úgy jellemzi a gyarmatosítás kétarcúságát, a „viktoriánus álmot”, mely elleplezi a szomorú realitást, hogy „ez az álom még sértetlen, megnyugtató paplanként takarta be a gyarmatosítók által vetett, ám fakírokhoz illő ágyat” (229). Ezekhez hasonló szellemes metaforákkal, szóképekkel bőven találkozhatunk a kötetben.

Győrffy Iván könyve a filmeket középpontba állító kultúrtörténeti esszék gyűjteménye, melyeket a megbírált alkotások ismerete nélkül is élvezet olvasni. Mindez persze a vizsgált filmeknek kedvez, hisz bármennyire is kritikus velük esetenként a szerző, a hagyományba ágyazás még a gyengébbnek tűnő alkotások iránt is kíváncsivá teheti az olvasót. A kötet gyűjteményes voltából adódóan kézikönyvként is használható, például úgy, hogy valaki DVD-ről vagy más módon megnéz egy filmet, majd elolvassa hozzá a vonatkozó fejezetet, mely a rokon jelenségek, alkotások gazdag bemutatásával a filmművészet (vagy éppen az irodalom) más, nem kevésbé izgalmas területeire is elkalauzolja aztán kíváncsi befogadóját.

 

Gondolat Kiadó, 2019.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/02 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14434