KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anna

Kránicz Bence

Anna – francia, 2019. Rendezte és írta: Luc Besson. Kép: Thierry Arbogast. Zene: Eric Serra. Szereplők: Sasha Luss (Anna), Helen Mirren (Olga), Luke Evans (Alex), Cillian Murphy (Miller), Alexander Petrov (Petyr). Gyártó: EuropaCorp / Canal+ / OCS. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 119 perc.

 

Luc Besson karrierkezdete óta vonzódik a hatalmaskodó férfiak ellen lázadó nőkhöz – elsősorban a filmjeiben, ám amint a Nikitát játszó Anne Parillaud-val és a Jeanne d’Arcot megformáló Milla Jovovich-csal kötött, válással végződő házasságai mutathatják, olykor az életben is. A mindössze egy női névvel felcímkézett filmjei mára az életmű legmarkánsabb egységét képezik, mennyiségi értelemben háttérbe szorítva a cinéma de look kritikailag oly nagyra tartott, ám bő húsz éve lezárult szakaszt Besson pályáján. A szuperhősfilmes trendre rácsatlakozó Lucy bemutatása után a rendező meglepetten, bár talán elégedetten tapasztalhatta, hogy a #metoo-mozgalom révén Hollywood időközben utolérte őt: az utóbbi pár évben az erős nők függetlenségi harcairól szóló történetek számos műfajban a fősodorba kerültek.

A szovjet blokk összeomlása előtti vagy poszt-hidegháborús miliőbe helyezett thrillerek különösen népszerűvé váltak, ugyanis látványosan írják át a „bajba jutott nő” ősrégi sémáját. Az Atomszőkében, a Vörös verébben vagy A bűn hálójában idevágó Soderbergh-opuszában éppen a kizsákmányolt és eredetileg puszta eszközként – szex-, illetve gyilkoló gépként – használt nők képesek átlátni a férfiak képviselte nagyhatalmak szövevényes játszmáit, fekete özvegyekként szövögetve saját pókhálójukat két életveszélyes bevetés között. Az orosz kettős, sőt hármas ügynököt hősszerepbe helyező Annában Besson ezt az újszerűen értelmezett „láthatatlan munkát” idegőrlő kirakósként mutatja be felbontott időrendet alkalmazó, csavaros elbeszélésével – ám az akcióesztétikáját tekintve idejétmúlt és egyéb téren is teljesen ötlettelen rendezés miatt a hősnő nem tud igazán életre kelni. Hiába kerekedik felül tartótisztjein, a gúzsba kötő rendezői kontroll alól nincs szabadulás – szegény Anna megmarad pisztolyt szorongató Barbie-babának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14190