KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gyémánthajsza

Roboz Gábor

Siberia – amerikai, 2018. Rendezte: Matthew Ross. Írta: Scott B. Smith. Kép: Eric Koretz. Zene: Danny Bensi és Saunder Jurriaans. Szereplők: Keanu Reeves (Lucas Hill), Ana Ularu (Katja), Pasha D. Lychnikoff (Borisz), Boris Gulyarin (Pjotr). Gyártó: Company Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 104 perc.

 

Hollywoodi sztárszínészt kelet-európai helyszíneken látni különleges mozinézői örömforrás, Keanu Reevest legújabb produkciójában ráadásul még oroszul beszélni is halljuk, akit azonban ezek az összetevők nem csigáznak fel, annak ezúttal be kell érnie a filmkatasztrófa-turisták kárörömével. A Gyémánthajsza hivatalos egymondatos szinopszisa mintha akaratlanul is leleplezné, hogy a száz hosszú percen át tartó produkció mögött gyakorlatilag semmilyen épkézláb koncepció nem volt: miután egy amerikai gyémántkereskedő orosz társa eltűnik, a férfi Szibériába utazik, hogy megkeresse, de inkább szerelmi viszonyba kezd egy nővel.

Amikor saját regényeinek filmmé adaptálásáról volt szó, Scott B. Smith húsz éve kimagasló munkát végzett (Szimpla ügy), tíz éve erős közepest (A romok), a forrásmű nélküli idei egészestés írásakor azonban mintha mindent elfelejtett volna a szakmáról. Pályakezdők forgatókönyveire jellemző információadagolási problémák keverednek hol papírízű, hol bárgyú párbeszédekkel, miközben tényleg nem túlzás annyival összefoglalni a cselekményt, hogy különböző bűnözők vadásznak benne valamilyen gyémántra, és ezzel párhuzamosan kialakul egy jóindulattal is elnagyolt románc. A filmkritikusból lett rendező Matthew Ross magabiztos noirdebütje (Frank and Lola) után ezúttal nem vállalt szerepet a forgatókönyvírásban, és Scott alapanyagából talán még sokfilmes rutinnal sem tudott volna várat építeni. Romantikus thrillerében még a műfajhibridek szenvedélyes rajongóinak is nehéz bármi valóban értékelhetőt találni, így nézőként vagy a fent említett örömök maradnak, vagy a filmnézés halálát jelentő találgatás arról, hogy vajon mi történhetett a forgatáson.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13867