KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)

Magányos kamaszok

Czirják Pál

Magukra hagytuk a kamaszokat. Mintha végletesen individualista társadalmunk szerkezetébe kódoltan hordozná saját jövőjének felemésztését.

 

Amikor a család is, az iskola is formálissá válik, marad az online közösségi terek párhuzamos valósága, melynek farkastörvényeire azonban lehetetlen felkészülni. A szülő a napi hajtás után hazaérve már képtelen odafigyelni gyermeke lelki rezdüléseire, nincs ideje meghallgatni a történeteket, legfeljebb számonkérni, követelni tud; a tanár az iskolában nem ösztönöz, nem kérdez, örül, ha a szokásos darálóban a tananyagot sikerült így-úgy leadnia. A barátokkal folytatott elmélyült, világmegváltó beszélgetések, a közös élmények helyét pedig észrevétlenül veszi át a virtuális közösségi élet sokcsatornás háttérzaja, amelyben néhány percre bármi fontossá válhat, de semmi sem fontos igazán. Miközben a kamaszlét legalapvetőbb késztetése az egymáshoz és önmagunkhoz vezető utak keresése. Így viszont a tizenévesek végül legelemibb problémáikkal maradnak szorongatóan egyedül.

A kamaszkori magány örvénye adja Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmjének alapmotívumát. És bár a téma akár veretes művészfilmet is ígérhetne, a darab úgy tud erről a súlyos problémakörről beszélni, hogy közben a néző előtt egy pszichothrillerrel kevert szerelmi melodráma feszült képei peregnek, amely első percétől magával ránt, és nem is ereszt el az utolsóig. Az alkotás megadja a szereplőkkel való együttlélegzés mágikus élményét, ami itt egyszerre köszönhető a jól megírt karaktereknek, az érzékeny színészvezetésnek és a gondosan felépített képi világnak. Schwechtje csalhatatlan érzékkel válogatta össze szereplőit, ami kamaszok között játszódó fikciós mű esetében különösen nagy bravúr. A cselekmény gimnazista főhőseit megformáló fiatalok – Herr Szilvia, Vajda Kristóf, Rácz Dávid – hitelesen oldják meg a legnehezebb jeleneteket is; mellettük Polgár Csaba, Rezes Judit, Schell Judit, Kardos Róbert, Mácsai Pál nyújt élvezetes alakítást.

A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) magabiztos rendezői debütálás. Igaz, a megfogalmazás megtévesztő lehet, hiszen Schwechtje mögött már jelentős rövidfilmes munkásság áll. Ennek tapasztalatai a nagyjátékfilmbe is átszűrődnek. A határhelyzetek iránti fogékonyság, a váratlan fordulatokra épített dramaturgia és a szerkezeti tudatosság nyilvánvaló példáit nyújtják e folytonosságnak. Rejtettebb kapcsolatot jelent a szürrealitás, a groteszk, a bizarr visszatérő felbukkanása a történetvilágokban, ami egyes rövidfilmek (Az alma; Ünnep; Porcukor; A pingvinkonstrukció) és a nagyjátékfilm esetében egyaránt az elbeszélés fokozatos áthangolásával valósul meg, azt sugallva, hogy a szürreális magának a hétköznapi valóságnak válik részévé.

Voltaképp az emberi kapcsolatok virtualizálódásából adódó határhelyzetek hordozzák magukban a szürrealitás élményét. Ebből a szempontból tekinthető a nagyjátékfilm legközvetlenebb előtanulmányának a Porcukor, illetve a rendező egy korai dokumentumfilmje, a Szerelmi vallomás. Mindkettőben megmutatkozik a virtuális térben megváltozó játékszabályok visszahatása a szereplők személyes integritására, illetve az ennek elvesztéséből adódó sérülékenység, amely végső soron a társadalmat alkotó emberi közösségeket kezdi ki. Mindez a Remélem... történetében a család és az iskola diszfunkcionalitásának feltárásával bővül teljes körképpé.

Nehezen lehetne ennél aktuálisabb problémakört találni. Ezért is érthetetlen, miért nem szavazott bizalmat a Filmalap döntőbizottsága Schwechtje filmtervének – a rendező nyilvánvaló szakmai felkészültsége ellenére sem. Persze pont az elkészült alkotás bizonyítja, hogy van élet az egykapus támogatási rendszeren kívül is. A szerényebb költségvetés ezúttal szerencsére egyáltalán nem hagyott nyomot a végeredményen, hiszen mind a forgatókönyv, mind a casting több mint professzionális minőségben valósult meg, Herbai Máté képei pedig éppoly szuggesztívek, akár a Testről és lélekről esetében. A kérdés csak az, mennyit kell várniuk az alkotóknak a következő lehetőségig.

 

Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) – magyar, 2018. Rendezte és írta: Schwechtje Mihály. Kép: Herbai Máté. Vágó: Kővári Szabolcs. Hang: Madácsi Imre. Producer: Pusztai Ferenc, Petrányi Viktória. Szereplők: Herr Szilvia (Eszter), Vajda Kristóf (Péter), Polgár Csaba (Csababá), Rácz Dávid (Beni), Lénárt Judit (Adri). Gyártó: KMH Film. Forgalmazó: Vertigo Média. 100 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13802