KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Marshall – Állj ki az igazságért!

Kovács Patrik

Marshall – amerikai, 2017. Rendezte: Reginald Hudlin. Szereplők: Chadwick Boseman, Josh Gad, Kate Hudson. Forgalmazó: Bontonfilm. 118 perc.

Thurgood Marshall volt az első afroamerikai jogász, akit a Legfelsőbb Bíróság tagjává választottak az Egyesült Államokban. Jurátussága első éveibe repít vissza a Marshall – Állj ki az igazságért! című bírósági dráma. 1941-ben az ifjú Thurgood (Chadwick Boseman) darázsfészekbe nyúl: egy polgárjogi szervezet ügyvédjeként Connecticutba utazik és elvállalja annak a fekete szolgálónak, Joseph Spellnek (Sterling K. Brown) a képviseletét, aki a vádak szerint bestiálisan megerőszakolta jómódú gazdája feleségét, Eleanort (Kate Hudson), majd gyilkossági kísérlettel tetézte vétkét. Marshallt végül hivatalosan eltiltják az ügytől, helyét pedig egy tapasztalatlan kollégája, Sam Friedman (Josh Gad) veszi át, akit hősünk titokban instruál a „súgólyuk” mögül. Kettejük dacszövetségét ádáz próbák elé állítja a pert övező médiaszenzáció és a fajgyűlölő helybéliek mérgező indulatai. A Marshall alappillére egyébiránt épp szikár társadalomkritikája: sebészkés-pontossággal mutatja be a korabeli Amerikában felgyülemlett pusztító előítéletességet.

Az eljárás során a bíró cinkosan összekacsint az ügyésszel: az esküdtek önkényes kiválasztásától a védelem bizonyításának tudatos gáncsolásáig terjed együttműködésük, s mindez joggal kelt megütközést a nézőben, ugyanakkor a korszellem egyoldalú ábrázolása bizonyos idő után fonák helyzetet teremt. A karakterek ugyanis szélsőségesen polarizáltak, ráadásul túl látványosan szolgálják a progresszív üzenetet: a legszebb virtusokat megtestesítő két főhős egy-egy kisebbségből (fekete és zsidó) vétetett, míg a másik oldalon kizárólag rút lelkű és becstelen fehér férfiak sorakoznak fel, ideértve a végül valódi áldozattá nemesedő Eleanor agresszív férjét is. Néhány ideológiai indíttatású túlkapással is találkozhatunk: az egyik jelenetben például Marshall párhuzamba állítja a náci fajelméletet az Amerikában honoló rasszizmussal. Kissé merész képzettársítás. Ráadásul a mellékhősök garmadája oly mértékben túlidealizálja a címszereplőt, hogy az szinte már a hasonló tematikájú A komornyik elsöprő giccshurrikánjára emlékeztet.

Műfajilag azonban csaknem kifogástalanul működik a Marshall: a hangütés ugyan bátortalan, s a forgatókönyvíró kissé komótosan vázolja Thurgood előéletét és az eset körülményeit, ám a tárgyalótermi szekvenciák felépítése perfekt, a furfangos érvelések és a szilaj szócsaták közepette pedig úgy érezhetjük, valódi modern gladiátorjáték zajlik a pulpitus előtti arénában. A markáns képi világ (korhű díszletezés, kontrasztosan fényképezett éjszakai jelenetek) már-már a film noir előtti tisztelgésként is tételezhető, a szupersztár-várományos Chadwick Boseman pedig bámulatos alakítással demonstrálja, hogy sokkal többre is képes, mint csillogó maskarában domborítani egy gigantikus, de lélektelen álomgyári franchise aktuális epizódja kedvéért.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/05 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13663