KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az 54. hadtest

Pápai Zsolt

Pápai Zsolt

Glory – amerikai, 1989. Rendezte: Edward Zwick. Szereplők: Matthew Broderick, Morgan Freeman, Denzel Washington. Forgalmazó: Sony. 122 perc.

 

A feketék – színészek és hősök – emancipációja a hollywoodi filmben a szolid ötvenes évekbeli kezdetek után a hatvanas–hetvenes dekád Reneszánszában erősödött meg, aztán a nyolcvanas évek második felében jutott el a csúcsra a Lángoló Mississippivel, a Bíborszínnel. Valamint minden idők egyik legkiválóbb háborús filmjével, Edward Zwick azóta klasszikussá nemesedett Az 54. hadtestével, amely a polgárháborúban fekete katonák részvételével felállított alakulat valós történetét meséli el. Az emancipáció és abolíció mellett a szolidaritás a film főszólama, de nem csak ezért hatásos és friss mindmáig, hanem a kivitelezése: ragyogó szerkezete, és példás ritmusa miatt, bónuszként pedig ott vannak a megkapó színészi teljesítmények. A rendező korszakos színészegyéniségek (Morgan Freeman és Denzel Washington) pályáját izzította be a filmmel, Matthew Broderick imágóját pedig újrafazonírozta.

Ritka, hogy egy nő nélküli mozi (regény, színmű, sőt: vers) ne keltsen hiányérzetet. Az 54. hadtestből hiányzik a női szereplő, a film mégis impresszív. Talán csak némi – a történet (férfi)melodrámai hangoltságából egyenesen következő – modorosságot lehet felvetni vele szemben, esetleg a dialógusokon is lehetett volna csiszolni valamelyest, ezekért azonban kárpótol a tempó centrírozása, a hangos akciók és a mélydrámai csendek keverésére épülő előadásmód: előbbire példa a hadtest első bevetését jelentő, James-szigeti csata, vagy a zárlatbeli ostrom, melyek harminc év távlatából is hatásosak, utóbbira Washington karakterének megkorbácsolása. Edward Zwick munkája a hasonló témájú, bár nem feltétlenül hasonló műfajú kortárs mozik – a feketék elnyomását ábrázoló, egyúttal az önkény elleni lázadásukat is bemutató filmek – egyik legfontosabb ösztönzője és előképe, de azoknál jobban megmunkált, mívesebb. Egységesebb, jobb ritmusú, mint a Django elszabadul, gondolatgazdagabb és mélyebb, egyúttal karakteresebb és cselekményesebb, mint a 12 év rabszolgaság.

Extrák: Nincsenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13628