KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A cukrász

Alföldi Nóra

The Cakemaker – izraeli-német, 2017. Rendezte és írta: Ofir Raul Greizer. Kép: Omri Aloni. Zene: Dominique Charpentier. Szereplők: Tim Kalkhof (Tomas), Roy Miller (Oren), Zohar Shtrauss (Moti), Sarah Adler (Anat), Sandra Sade (Hanna). Gyártó: Film Base Berlin / Laila Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 104 perc.

 

Tomas csendes visszahúzódó fiú, kreativitását a cukrászatában éli ki. Oren – az izraeli családapa – nagy rajongója, rendszeres látogatója Tomas berlini cukrászatának. Idővel a két férfi egymásba szeret, hosszú, romantikus viszony bontakozik ki kettőjük között. Amikor Oren meghal, Tomas úgy dönt, hogy felkeresi szeretőjének családját Jeruzsálemben, de ahelyett, hogy bemutatkozna, a gyászoló feleség, Anat kávézójában kezd el dolgozni. Anat először csak mosogatóként majd hamarosan profi cukrászként alkalmazza, és rövidesen mélyebb érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt. A mélyen őrzött titkok és a város kissé ódivatú ortodoxiája azonban komoly gátja lesz kapcsolatuknak.

A cukrász Ofir Raul Grazier első filmjeként kellemes fesztiválszezont tudhat maga mögött, ami érthető, hisz művének nyílt vagy éppen titkon meglapuló ambivalenciái komoly kihívások elé állítják a nézőt. Lassan csordogáló története mögött finoman bújtatja a frusztráló ellentéteket: az alapvetően nagyon szép szerelmi történetben és az általában napsütéses Jeruzsálemben nemhogy soha nem süt a nap, inkább mindig esik az eső és mindenki szomorú. Jeruzsálem mint kulissza, kifejezetten lélektelen, a város idegen, a nyílt és barátságos izraeliek itt kirekesztők és tapintatlanok. Grazier világában minden hideg és rideg: filmjének főhősei hiába kedvesek és szimpatikusak, a rendező nem tölti fel élettel őket – a kelleténél mindig pár másodperccel hosszabban kitartott snittekben szemléli figuráit, ahogy csendesen összeroppannak. Ez a távolságtartás igen hatékony, a néző a súlyos melodrámák kibontakozásánál elfelejt ugyan bárkinek is drukkolni, viszont a nagy sírásoknál az ő szíve is megszakad és senki nem siet a segítségére. Grazier ravasz alkotó, nem ássa magát túl mélyre saját sztorijában, nem keres mögöttes tartalmakat, cserébe viszont bravúrosan játszik a néző érzelmeivel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13555