KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lucky

Nevelős Zoltán

Lucky – amerikai, 2017. John Carroll Lynch. Írta: Drago Sumonja és Logan Sparks. Kép: Tim Suhrstedt. Zene: Elvis Kuehn. Szereplők: Harry Dean Stanton (Lucky), David Lynch (Harvard), Ron Livingston (Bobby), Tom Skerritt (Fred). Gyártó: Superlative Films. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 88 perc.

 

A Lucky Harry Dean Stanton filmje – hattyúdal, egyben tiszteletadás az idén 91 éves korában elhunyt színész előtt, aki bő hat évtized alatt jellemszínészi alakításai révén igazi kultuszfigurává vált. Eddig csak egyetlen filmben játszott igazi főszerepet, Wim Wenders Párizs, Texasában, a Lucky címszerepe viszont annyira abszolút főszerep, hogy a kamera szinte el sem mozdul a nyomából, amint a vén cowboy reszketeg lábain napi köreit járja a sivatagi porfészek utcáin, ahol lakik. A forgatókönyvírók Stanton életrajzából vett elemekből építették fel Lucky világát: haditengerészeti múltjától, amelyet egy egyenruhás fiatalkori fénykép visszatérően megjelenít, családtalan életállapotán és notórius dohányzásán át énekesi tehetségéig – a film egyik nagy pillanata, amikor egy születésnapi partin spanyolul dalra fakad. Filmszínészi karrierjére emlékeztet az egyik fontos mellékszerepet alakító David Lynch jelenléte (akivel Stanton több filmet is készített), illetve Tom Skerritt feltűnése egy jelenet erejéig (színésztárs az Alien űrhajójáról). Mindez azonban csak az építőanyag, amelyből a mű, az igazi tiszteletadás megszületik az eddig színészként ismert John Carroll Lynch első rendezői munkájában, aki az élet legvégéről szóló tudósításhoz hívja segítségül Stantont. 90 év felett Lucky, és vele együtt Stanton is, olyan korban van, amelyet a legtöbbünk sosem ér meg (ahogy ez el is hangzik) – szemszögükből az élet leghétköznapibb dolgai is különleges fénytörésbe kerülnek.

Lucky arról beszél, hogy nem hisz a lélekben. Az a megsemmisülés, amelyet a halál utánra jósol, valójában már rég folyamatban van ebben a feladat nélküli, eseménytelen életben, amelynek sivatagi metaforáira nagyban épít a film. Stanton bölcs derűje, és ugyanúgy konok szemöldökráncolása is, a hitetlenségen át egy ritka mód komolyan vett, lelki útról tanúskodik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13516