KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Űrvihar

Andorka György

Geostorm – amerikai, 2017. Rendezte: Dean Devlin. Írta: Paul Guyot. Kép: Roberto Schaefer. Zene: Lorne Balfe. Szereplők: Gerard Butler (Jake), Jim Sturgess (Lawson), Abbie Cornish (Sarah), Daniel Wu (Cheng), Alexandra Maria Lara (Ute). Gyártó: Jerry Bruckheimer Films / Skydance Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

Ha egy filmes kvízjátékon Dean Devlin neve lenne a kérdés, az utolsó, gyengébbeknek való segítség valószínűleg az lenne, „Roland Emmerich alkotótársa a 90-es években”. A közelmúltban ismét egymásra talált, jelenleg klasszikus sci-fi franchise-aik feltámasztásán dolgozó páros szürke eminenciása a rendezésbe első ízben belekóstolva egy teljes mértékben mentora szellemében fogant dolgozattal jelentkezett, és nem is sült fel vele.

Devlin a formulát ezúttal nyomozásos és konspirációs szállal színesíti, a nemzetközi összefogással megépült időjárás-szabályozó műholdrendszer szabotálása körül forgó sztorival csipetnyi paranoiathrilleres bukét csempészve a műfajkevercsbe, jobbára egyetlen jelzőbólyaként, hogy a naptár immáron 2017-et, és nem 1997-et mutat. Kissé köhögve indul ugyan a motor, de az expozíció roppant kínos jelenetei után a film egy ponttól egészen vad tempót diktál, és a nagy egészet tekintve hoz egyfajta ritmust, amit talán az eredeti A függetlenség napja tudott – mindez, kiegészülve azzal, hogy a karakterek itt generikusságukkal együtt is lélegző, kedvelhető figurák (szemben Michael Bay monomániás romboláspornóival), bőven elegendő ahhoz, hogy végül jó szájízzel álljunk fel. A „mire gondolt a költő” persze az utolsó kérdés, ami a befogadás kapcsán felmerülhet – a zárójelenetben főhősünk a film egy korábbi pontján rögtönzött történetét illetően csodálatosan önreflektív kiszólással meg is jegyzi, ne szapulják már, elvégre kerek egész volt, cselekménnyel, tanulsággal. Csakugyan, lehet rosszabb módon is szórakozni két órán keresztül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13459