KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Arthur király: kard legendája

Kránicz Bence

(King Arthur: Legend of the Sword) – amerikai-ausztrál, 2017. Rendezte: Guy Ritchie. Írta: Guy Ritchie, Joby Harold, Lionel Wigram. Kép: John Mathieson. Szereplők: Charlie Hunnam (Arthur király), Eric Bana (Uther Pendragon), Jude Law (Vortigern), Djimon Hounsou (Sir Bedivere). Gyártó: Safehouse Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Brexit árnyékában a megtépázott brit nemzettudatra igencsak ráfér egy erőtől duzzadó, térhatású adaptáció az Arthur-legendából, pláne, hogy a legutóbbi moziváltozat, amely felvonultatta a kerekasztal lovagjait, éppen a bevándorlók által épített Anglia mára kissé kínossá vált képét mutatta. Az Antoine Fuqua rendezte, realisztikus középkor-ábrázolásra törekvő Arthur király és a friss verzió között jobbára csak az Asylum vonatkozó trashfilmjét és a legendát óvatosan kerülgető, elhasalt produkciókat (Az utolsó légió, A varázslótanonc) jegyezhettünk fel, Guy Ritchie fantasybe oltott lovagregénye így végre megadhatja a királynak, ami jár neki.

Ritchie időközben Hollywood megbízható iparosává érett, egykori felségterületét, a kelet-londoni kisgengszterek kedélyes szemétdombját hátrahagyva százmilliós produkciókért felel. Mi több, nagyszabású bérmunkái többnyire jól sikerültek (különösen az első Sherlock Holmes és Az U.N.C.L.E. embere), és A kard legendájával sem okoz csalódást. Ezúttal némi korszak- és műfajváltás árán visszatér a régi környékre: a bordélyban felnőtt Arthur és cimborái épp olyan ízesen és klipes vágások közepette sztorizgatnak, mint egykor a Török és társaik. Kemény öklű hősünk meg is elégedne a kispályával, de el kell foglalnia az őt megillető trónt – ebben a lendületesen elmesélt, a széttartó stíluselemeket magabiztosan összeforrasztó, szuperhősösre fazonírozott Arthur-mondában nem nehéz a szintet lépett rendező karriertörténetét látni, aki szájszagú megélhetési bűnözők helyett immár nagyra hivatott férfiak fantasztikus hőstetteivel foglalkozik. Kezében az Excalibur digitális marsallbottá válik, amellyel szétcsap a gonoszkodó főurak között, körmönfont varázsigék helyett a kedvenc négybetűs szavait vágva ellenfelei képébe. Végül mindenki megkapja, amiért jött: a britek a felpumpált eredetmítoszt, a multiplex-közönség az élethű harci elefántokat, a régi Ritchie-rajongók pedig némi kelet-londoni tájszólást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13258