KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Haverok fegyverben

Varró Attila

War Dogs – amerikai, 2016. Rendezte: Todd Phillips. Írta: Guy Lawson könyve alapján Jason Smilovic, Stephen Chin és Todd Phillips. Kép: Lawrence Sher. Zene: Cliff Martinez. Szereplők: Miles Teller (Packouz), Jonah Hill (Diveroli), Ana de Armas (Iz), Bradley Cooper (Henry). Gyártó: Green Hat Films / Mark Gordon Company. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 114 perc.

 

Az a zsánertörténeti tény, hogy nemzetközi fegyverkereskedőket elenyészően kevés vígjáték használt eddig főhősként, még nem túl meglepő, az már annál inkább, hogy valamennyi jelentős kivétel valós történet alapján készült, az úttörőnek számító Az évszázad üzletétől (az 1976-os Lockheed-botrány fikciós köntösben) a Charlie Wilson háborúja abszurdisztáni esetén át egészen az idei Haverok fegyverben opuszig, két botcsinálta huszonéves fegyverkereskedőről, akik 2007-ben egy kormányzati szerződés keretében százmillió (embargós) kínai gépfegyvertöltényt adtak el egy (feketelistás) európai fegyvermaffiózó révén az afgán hadseregnek, miami medencék széléről. Az Arms and Dudes című dokumentumkönyv alapján írt történet elődeihez hasonlóan bővelkedik bizarr komikumban, plusz hőseivel hibátlanul illeszkedik a közelmúlt sötét karrierszatírái és stoner-vígjátékai közé is, ráadásul a rendezői feladatokat az évtized legsikeresebb vígjáték-szerzője, Todd Phillips látta el.

Mindennek fényében a Haverok fegyverben más meglepetéseket is tartogat a felhőtlen szórakozásra vágyóknak. Phillips ugyanis nem csak a Strangelove-féle maró politikai szatírának fordít hátat (az amerikai kormány tudtának és részvételének minden nyomát takarosan kigyomlálva), de a dude-páros életmódja és tevékenysége közötti sikító ellentmondást sem nagyon aknázza ki gegforrásként (eltekintve pár betépett epizódtól és a kiváló kísérőzene-válogatás ironikus kommentárjaitól). Mintha csak a buzgó író-rendezőt inkább a történetben rejlő dráma vonzotta volna (megfejelve egy bagdadi csempészút fiktív kalandjával) egy barátság leamortizálódásáról, a pozitív hősnek választott Packouz hazugságoktól széthulló házasságáról és a keserű ébredésről az Amerikai Álomból. Ezzel azonban nem csak számára idegen terepre, de veszélyes aknamezőre tévedt: amint a film elhagyja a reflektív távolságtartást hősétől, nem csak humorát veszti, de felborul az alaptéma kényes erkölcsi egyensúlya is, felvetve a kérdést, hogy pontosan miért is kellene vicces-hepiendes megváltás-történetként nézni egy háborús vérontásokon élősködő totális antihős dicstelen karrierjét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12891