KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Palackposta

Roboz Gábor

Flaskepost fra P – dán, 2016. Rendezte: Hans Peter Molland. Írta: Nikolaj Arcel. Kép: John Andreas Andersen. Zene: Nicklas Schmidt. Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Carl Mørck), Fares Fares (Assad), Pål Sverre Hagen (Johannes), Amanda Collin (Rakel). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 111 perc.

 

Napjaink dán filmgyártásában eseményszámba menően ritkán készülnek mozifilmsorozatok, nem véletlen, hogy a legismertebb alapjául a bestselleríró Jussi Adler-Olsen eddig hat kötetet számláló krimiszériája szolgál. A lezáratlan esetekre szakosodott Q ügyosztály harmadik történetében egy magát papnak álcázó, szépen hátranyalt hajú eszelős rabolja el egy istenfélő falusi házaspár két gyerekét. Az ügyben ezúttal is a kétdimenziós detektívek táborát gyarapító páros, a mogorva Mørck és a szelíd Assad nyomoz, akik karakterének érdemi árnyalására ismét kevésnek bizonyul a közel két órás játékidő, hacsak nem tekintjük árnyalásnak azt a kocsiban zajló beszélgetést, amelynél közhelyesebb egy hívő és egy ateista figura között nehezen játszódhat le.

A sorozat korábbi részeit (Nyomtalanul, Fácángyilkosok) még erősebb műfaji kettősség jellemezte, a mostaninál azonban látványosan átkerül a hangsúly a krimiről a thrillerre, és a film jó nagy adag zsánerklisét vonultat fel, miközben néha akaratlanul is megmosolyogtató pillanatokkal szolgál. Aki esetleg szeret abban reménykedni, hogy egy sok pénzből készülő, olajozottan működő franchise-t valamelyest felfrissíthet egy egyénibb látásmódú rendező, annak ezúttal csalódnia kell: az előző részeket jegyző tévérendezőt hiába váltotta le az utóbbi időben főleg fekete humoráról ismert Hans Peter Molland (Hajszál híján úriember, Az eltűnés sorrendjében), minden maradt a régiben. A Palackposta olyan film, amelyet nem lenne érdemes a tengerentúlon remake-elni, mert már eleve olyan, mintha valamelyik amerikai stúdió gyártotta volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12856