KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Rick és Morty

Utazás az Univerzum peremére

Pernecker Dávid

A Vissza a jövőbe! alapszituációját kiforgató sorozat az utóbbi évek legnagyszerűbb tudományos-fantasztikus animációja.

 

Dan Harmon nem tétlenkedett miután a saját gyermekeként dédelgetett Balfékek forgalmazói hátba döfték. Szövetségre lépett Justin Roilanddel, a kortárs animációs sorozatok egyik legfoglalkoztatottabb szinkronszínészével, aki ekkor – valamikor 2012 elején – épp kreatív mélyponton volt. A közel sem családbarát humoráról ismert Roiland több kemény és felforgató animáció-tervét utasították el egymás után, ezért dühét egy brutális egyszemélyes websorozatba plántálta, mely kíméletlenül vandalizálta a Vissza a jövőbe! két főszereplőjének máig megmagyarázhatatlan kapcsolatát. A kattant tudós az ő felfogásában embertelen tettekre kényszerítette az ismeretlen megannyi permutációjával szembesülő fiatal barátját. A felnőtt-animációk fellegvárát jelentő [adult swim] csatornával leszerződött Harmon pedig felismerte a Roiland öncélú, erőszakos, és fergeteges önterápiájában búvó lehetőségeket. Így született meg az utóbbi évtized legokosabb, legfelkavaróbb, és leghumorosabb sci-fi rajzfilmje, a Rick és Morty.

Roiland és Harmon műve úgy fest, mintha Mézga Aladár begombázva próbálná meg újra elhazudni űrbéli kalandjait. A sorozat egy korszelleme által fojtogatott nyámnyila, pánikra hajlamos középiskolás srác (a Roiland hangján megszólaló Morty), valamint az „őrült tudós” sztereotípiát tántoríthatatlan részeg örömmel körbeböfögő aljas és alpári nagyapja (Rick, akit szintén Roiland alakít) dimenzió- és bolygóközi kalandjait öleli fel.

A két alkotó kattant eszmefuttatásai energikus tempóban száguldanak végig az ok-okozatiság minimális nyomaival összefűzött epizódokon. A Rick és Morty erejét a kettős alapszituáció szervezőelemei közt feszülő egyszerre ellentétező és megengedő narratív dinamika adja. Adott egy tipikus amerikai család, a tipikus amerikai problémáikkal, melyeket mikroszkopikussá törpít az életükbe belépő univerzum emberiségen túlmutató káosza. A két valóság között Rick a kapocs, aki morális és testi-lelki rútságának ellenére a világegyetem egyik legpengébb tudósaként vezeti be a lehetetlen lehetségességére rendre rácsodálkozó néző perspektíváját is megtestesítő unokáját. Roiland és Harmon azonban túllép a tudományos fantasztikum racionális, irracionális, vagy épp metafizikai útvesztőibe belegabalyodó családi szatírák abszurd ellentétpárjánál, ugyanis a zsánerek elemei a Rick és Morty határtalan világában összemosódnak. Az univerzum végtelenségének veretes sci-fi művekbe illő szürreális képtelensége a mindennapok rutinjával vegyül, így Roiland és Harmon bármit megtehetnek nagyszerű szereplőikkel. A bolygók, a téridő-csomópontok, a konvencionális hétköznapi logika határzárai láthatóan könnyedén kikezdhetők, viszont a földhözragadt mindennapok rutinjai olyan értelmezhetetlen akadályt jelentenek, melyeket az alkotók nem evilági megoldásokkal próbálnak megkerülni. A Futurama tudomány-centrikussága és intellektuális fölénye Roiland és Harmon alkotásában új életre kap, az elsöprő gógyi itt torzszülötté nemesedik, és punk nemtörődömséggel zúzza szét Matt Groening alapművének humánumát.

A kegyetlen, véres, sötét, nihilizmussal kacérkodó destruktív víziókban itt-ott megbújik pár tucat sci-fi klasszikus is. Az elvetemült nagyapjának nyomában apránként megtébolyodó kissrác Joseph Campbell „ezerarcú hősének” útját járja be minden egyes epizódban, közben pedig olyan alapművek ágyékon rúgott vezérmotívumaiba botlik, mint a Logan futása, a Szárnyas fejvadász, az Álomküzdők, vagy a Zardoz. A Rick és Morty megrázó és felemelő őrületében a paródiák és a filmes utalások ugyanakkor tökéletesen beolvadnak a zilált és nyers alaptónusba. A kócosságukban is kidolgozott, nagy figyelmet igénylő történetívek és a fenségesen durva, politikailag egyáltalán nem korrekt párbeszédek vaskosságát pedig a Pendleton Ward (Kalandra fel!) és J.G. Quintel (Parkműsor) remekeit idéző zsúfolt, színes, nyughatatlan rajzstílus csak tovább árnyalja. A káosz tökéletesre csiszolt. Miközben – példának okáért – a két antihős megszállja Morty matektanárának álomrétegeit azért, hogy a fiú jobb jegyet kapjon, a való életben szüleik szembesülnek a Rick egyik kütyüje miatt szuperintelligenssé mutálódó kiskutyájuk fasisztoid haragjával. Az Eredet és A fűnyíróember találkozásából pedig egy egészen újszerű világégés keletkezik. Arról pedig még nem is esett szó, hogy Rick unokáját majdnem megerőszakolja egy gumicukorember.

 

Rick és Morty (Rick and Morty) – amerikai tévésorozat, 2013-15. Rendezte: Pete Michels. Kreátorok: Dan Harmon és Justin Roiland. Zene: Ryan Elder. Gyártó: Harmonius Claptrap / Starburns Industries.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12551