KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Esélylesők

Roboz Gábor


Il capitale umano – francia-olasz, 2013. Rendezte: Paolo Virzì. Írta: Stephen Amidon regényéből Paolo Virzì, Francesco Bruni és Francesco Piccolo. Kép: Jérome Alméras és Simon Beaufils. Zene: Carlo Virzì. Szereplők: Fabrizio Bentivoglio (Dino), Matilde Gioli (Serena), Valeria Bruni Tedeschi (Carla). Gyártó: Motorino Amaranto. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 111 perc.

A Toszkán szépséget is jegyző Paolo Virzì Olaszország egyik legnépszerűbb, díjakkal is bőven elismert közönségfilmese, aki két-három évente jelentkezik újabb egészestéssel, és legutóbbi munkájával is biztosra ment. Változás mindössze abban történt, hogy még egy komédia vagy vígdráma helyett ezúttal könnyedebb pillanatoktól mentes drámát forgatott egy cserbenhagyásos gázolás kapcsán összefonódó sorsokról. A 2013-as filmben egy középosztálybeli ingatlanos igyekszik fenntartani családja egzisztenciáját, és ebben nagy segítséget nyújthat neki, hogy kamaszlánya egy dúsgazdag vállalkozó fiával jár, a baleset apropóján pedig fény derül a főbb szereplők titkaira és gyarlóságaira.

A Stephen Amidon regényéből adaptált Esélylesők cselekményét a három nézőpontú, időbontásos szerkezet dobja fel, amely persze váratlan fordulatok beiktatására is lehetőséget ad, és Virzì húsz éves rutinjával nem is hagyja ki a ziccert. A redundanciákat kerülő, karaktercentrikus sztori három egészen különböző élethelyzetet jelenít meg, és a többé-kevésbé árnyalt jellemrajzok mentén nem csak egy-egy személyes történet sejlik fel, hanem a háttérként szolgáló olasz gazdasági válság is. A lélektelen öltönyös és a kapaszkodni próbáló ingatlanos figuráján keresztül Virzì könnyen emészthető parabolát készített a kapzsiságról és az erkölcsi szempontokat felülíró boldogulás-vágyról: az Esélylesők profin összerakott mozi, ugyanakkor valószínűtlen, hogy épp ettől gazdagodnánk új belátásokkal az emberélet értéke és a kapitalizmus viszonyát illetően.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12190