KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Idegen a tónál

Horváth Eszter

L’inconnu du lac – francia, 2013. Rendezte és írta: Alain Guiraudie. Kép: Claire Mathon. Szereplők: Pierre Deladonchamps (Franck), Christophe Paou (Michel), Patrick d’Assumçao (Henri), Mathieu Vervisch (Eric). Gyártó: Les Films du Worso. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Mintha egy magazinból léptek volna elénk. Fürdőző, napozó férfiak a tóparton, ki úszónadrágban, ki meztelenül, rutinos mozdulattal fordulnak az újonnan érkező felé. Csupa test, múlt és jövő nélkül. Ideális közeg az alkalmi szexuális együttlétre vágyóknak. Francknak is állandó vadászterülete a tópart, ismeri a visszatérő arcokat – persze csak az arcokat, bemutatkozni ritkán szoktak egymásnak a húszperces partnerek. Az ismerős ismeretlenek között egy nap feltűnik egy idegen, Michel, az alfahím Tom Selleckre hajazó megtestesülése. Franck véletlenül meglesi, ahogy a férfi vízbe fojtja korábbi szeretőjét – a veszéllyel való játék azonban csak felszítja Franck szexuális vonzalmát az homme fatal iránt és viszonyba kezdenek.

Alain Guiraudie rendező mindent lecsupaszított ebben a hitchcocki alaptörténetben. Az egész filmet a tó környékén, külsőben vette föl, karaktereit nagyon egyszerű vágyak mozgatják, a tavat körülölelő, dombos-fás terület pedig beszűkíti a játékteret, ami magától értetődően válik a zárt közösség metaforájává. Hiányzik azonban Hitchcock feszültségkeltési bravúrja ahhoz, hogy ezek a sematikus karakterek életre keljenek egy olyan történetben, ami a tér-idő-cselekmény egységére törekszik.

Fontos-e, hogy az Idegen a tónál meleg férfiakról szól? Annyiban mindenképp, ahogyan a helyszín- vagy színészválasztás sem esetleges: egy állítás, amivel a film valamiféle viszonyban van. Az Adèle élete épp ezért nem leszbikusfilm, hanem egy fiatal nő felnövekvés-története. Az Idegen... ezzel szemben nem tud kilépni a melegfilm pszeudo-kategóriájából, mert karakterei legfontosabb tulajdonságának épp szexuális viselkedésüket tartja – ezt a szexualitást azonban kissé szemérmesen ábrázolja. Ez a gesztus pedig kiválóan alkalmas arra, hogy a nézők figyelmét a pusztító szenvedélyről visszaterelje a szexusra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11860