KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Szellemes karácsony

Varga Zoltán

Scrooged – amerikai, 1988. Rendezte: Richard Donner. Szereplők: Bill Murray, Karen Allen, Robert Mitchum. Forgalmazó: InterCom. 97 perc.

 

A nyolcvanas évek populáris mozijának felettébb élénk műfajkeverési hajlama új életre keltette és felturbózta a régi vágású kísértetkomédiát; a Szellemes karácsony jóllehet nincs egy súlycsoportban olyan alapművekkel, mint a Szellemirtók és a Beetlejuice, de mindkettőnek rokona. A Burton-filmet juttathatják eszünkbe a jövővíziók expresszionista díszletei, vagy a kísértetként fellépő, mégis inkább bomló zombit idéző figurán megvalósított rajzfilmszerű, groteszk gegek. A főszereplőt pedig a „szellemirtó” Bill Murray játssza, aki nem utoljára bújik egy kibírhatatlan, mindenkit gátlástalanul porig alázó karakter bőrébe. Őt, azaz Frank Crosst invitálja múltat, jelent s jövendőt átfogó karácsonyi utazásra a másvilág, három szellem kalauzolásában, hogy a televíziós elnök szívét beburkoló jégpáncélt elolvassza az ünnep melege. Richard Donner filmjére a klasszikus Dickens-regény, a Karácsonyi ének (poszt)modern verziójaként gondolhatunk: túl a főhősök és kísérteties utazásuk nyilvánvaló párhuzamán, a cselekmény azzal is eljátszik, hogy Cross egy nagyszabású élő tévéshow keretében dolgozza fel a Dickens-művet, így a Szellemes karácsony duplafedelű és ironikus kapcsolódást létesít irodalmi ihletőjével. Az összkép bármennyire szerethető, mégsem maradéktalanul megkapó: Donner gyakorlott mesterember a fantasztikus műfajokban (Ómen, Superman, Sólyomasszony), a vígjátéki fogalmazásmód viszont nem az erőssége, s a hangulatváltások – kivált az ingázás slapstickes bumfordiság és őszinte érzelmesség között – sem mindig sikerültek jól. Bill Murray azonban minden egyenetlenségért kárpótol; a múltutazást követő, sétálva előadott monológjára például egy szó kínálkozik: szenzációs.

Extrák: előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11581