KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Pszichothriller

A pszichothriller

Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET]

Varga Zoltán

A pszichothrillert mindmáig a horrorral határos műfajként jegyzik, holott világmagyarázata nem a természetfölötti rémségekre, hanem nagyon is valóságos társadalmi, családi defektekre épül.

„Ki is vagyok én itt?” – teszi fel a zavarba ejtő kérdést A mostohaapa címszereplője, aki egy óvatlan pillanatban másnak adja ki magát állítólagos szerettei előtt, mint akinek addig hitték. Nevelt lánya, Stephanie ugyan mindig is gyanakodott, hogy Jerry sötét titkot őriz, s talán ő az a családirtó mostohaapa, aki egy éve nyomtalanul eltűnt, alkalmasint éppen azért, hogy újabb családba beházasodva ismét ölhessen. Joseph Ruben pszichothrillerének emblematikus mozzanata a telefonbeszélgetés során vétett elszólás, ami leleplezi Jerryt, s egyúttal a műfaj gondolatvilágáról és dramaturgiájáról is sokat elárul. A pszichothriller az ember identitását, lelkivilágát, elméjét kezeli a legnagyobb rejtélyként, pontosabban – más szemszögből – a legnagyobb veszélyforrásként; beteg elmék labirintusában kalauzol minket, s a fenyegetésüket körülszövő félelem és gyanakvás természetét térképezi. A mostohaapa önleleplező elszólása az erőszak lavináját indítja el – míg ez idáig a fokozatos feszültségépítést preferálta a film hatásmechanizmusa, a csúcsponton hagyja előtörni címszereplőjéből a mészárost, mintegy azt jelezve, hogy a lélektani hadviselés végül óhatatlanul fizikai összecsapásokban éri el tetőpontját. A pszichothriller bő fél évszázados sikertörténete során ezt számtalanszor láthattuk megvalósulni, ám a műfaj érdeklődése elsődlegesen nem a kiontott vérre, hanem az emberi psziché sötét oldalára irányul.

Ennek ellenére a pszichothrillert mindmáig a horrorral határos műfajként jegyzik, jóllehet a két zsáner nem szükségszerűen, nem általában véve mutat átfedést – sokkal inkább bizonyos alkotások műfaji besorolhatóságának többértelműsége ad okot e szomszédság feltételezésére. Ilyenek azok a horrorfilmek, amelyek lebegtetik a lehetőséget, hogy az általuk bemutatott abnormalitás nem fantasztikus jelenség, hanem egy bomlott elme rendellenes működésének terméke, legyen szó átváltozástól rettegő hősnőről (Macskaemberek), boszorkányokat vizionáló fiatalasszonyról (Rosemary gyermeke), vagy kísértetekkel cimboráló családapáról (Ragyogás)…

[…]


[A teljes cikk februártól lesz online elérhető, addig csak a lapban olvasható. Egy szám ára csak 490 Ft!

Éves előfizetéssel még olcsóbb, számonként csak 395 forint.

A nyomtatott Filmvilág digitális változatban is előfizethető (havonta 390 forintért) a dimag.hu honlapon]


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/11 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11109