KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó léghajlító

Roboz Gábor

The Last Airbender­ – amerikai, 2010. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Andrew Lesnie. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Noah Ringer (Aang), Nicola Peltz (Katara), Jackson Rathbone (Sokka), Dev Patel (Zuko). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 103 perc.

 

Az ígéretes kezdés után elszomorító hanyatlást mutató Shyamalan-életmű legfrissebb darabja radikális váltást jelez műfaji, stiláris és tartalmi értelemben (illetve a költségvetést tekintve) egyaránt. A hírnevét misztikus thrillerekkel megalapozó szerző aktuális mozija nagyszabásúnak szánt fantasy, ami a Nickelodeon népszerű rajzfilm-sorozatának (Avatár – Aang legendája) első évadján alapul. A számos ázsiai forrásból táplálkozó alapmű laza adaptációjának története egy olyan világban játszódik, amelyben a négy őselem (víz, föld, tűz és levegő) tisztelete alapján szerveződő, sokáig békében élő emberi közösségek nyugalmát egy idő után megzavarja a többi kasztot leigázni vágyó Tűz Népe. A hadjáratra induló horda vagdalkozásának egyedül az úgynevezett Avatár vethet véget, aki a világ kiválasztottjaként egymaga képes hajlítani (vagyis irányítani) az összes elemet, a film pedig a hosszú távollét után visszatért békekovács viszontagságos kalandjának első részét meséli el.

A műfajjal eddig csak kacérkodó rendező (Lány a vízben) ezúttal láthatóan epikus fantasyt szándékozott forgatni, a végeredményben azonban a forrásmű érthető karcsúsításánál zavaróbb Shyamalan érthetetlen slendriánsága. Az utolsó léghajlító nem csak párvonalas figuráival, időnként egészen hitvány alakításaival, redundáns párbeszédeivel és kiszámítható cselekményével, hanem fantáziátlan akciójeleneteivel és nem éppen versenyképes CGI-trükkjeivel is bosszantó hatást kelt. Úgy fest, a csattanós történeteivel befutott rendező most már csak akkor okozna igazi meglepetést, ha az egyre esetlenebb és egyre több sebből vérző filmek után újra egy visszafogottabb és mívesebb munkával rukkolna elő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10258