|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA kuszkusz titkaVajda Judit
Le Graine et le Mulet – francia, 2007. Rendezte és írta: Abdel Kechiche. Kép: Lubomir Bakchev. Szereplők: Habib Boufares (Slimane Beiji), Hafsia Herzi (Rym), Farida Benkhetache (Karima), Abdelhamid Aktouche (Hamid), Bouraouïa Marzouk (Souad). Gyártó: Pathé Renn / Hirsch. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 151 perc.
A kuszkusz titka, hogy sokkal több egyszerű ételnél: lehet beszédtéma a családi ebédnél vagy akkor, ha el kell terelni a szót valami kínos dologról; jelenthet megélhetést, egy egész életében keményen dolgozó algériai emigráns férfi utolsó mentsvárát, vagy képviselheti a hagyományt, a gyökereket a dél-francia kikötővárosban élő, népes észak-afrikai bevándorlócsalád számára és végül okozhat tragédiát is. A kuszkusz túlnőhet saját jelentőségén – összetartó ereje ugyanúgy lehet, mint széthúzó. És mindez meg is jelenik Abdellatif Kechiche díjak egész sorával jutalmazott filmjében. Kívülről-belülről, oda-vissza megismerhetjük belőle Franciaország észak-afrikai bevándorlóinak életét, a zajos felfordulást, ami családi összejöveteleiket jellemzi, a morcos volt feleséget, aki úgy valósítja meg önmagát, hogy remek kuszkuszt tud készíteni, a família minden tagját, még az egymás közötti gonoszkodásokat, szurkálódásokat, megcsalásokat is.
A tunéziai származású, Nizzában nevelkedett rendező már korábbi filmjeivel is (Voltaire hibája, A kitérés) az észak-afrikai/arab bevándorlók sorsának krónikása volt, A kuszkusz titkával pedig egyben a francia „beszélgetős filmek” hagyományaihoz is kapcsolódik (azzal a különbséggel, hogy itt nem gördülékenyen megírt, könnyed beszélgetésekről, hanem dokumentarista módon, szinte „home video-szerűen” felvett, az unalomig életszerű társalgásokról van szó): a végső nagyjelenetet leszámítva akció alig van benne, csupa párbeszéd és hosszas beszélgetés viszi előre a cselekményt.
Ezeket a csaknem valós időben ábrázolt társalgásokat lehetett volna talán feszesebbre vágni, magát a filmet kicsit jobban megszerkeszteni, de A kuszkusz zárlatára, az extatikus hastáncjelenetre és a főhős szó szoros értelmében szívbemarkoló nagy rohanására még sokáig emlékezni fogunk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1120 átlag: 5.34 |
|
|
|
|