KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megérint a halál

Harmat György

Kemény fickó egy kemény közegben. Ez Jimmy. De érző szívű ember is, aki mindig segíteni akar, és mindig cserbenhagyják. Börtönt, a halál érintését vállaló balek, aki talán mégsem akkora balek. Hiszen – kisember létére – szembe mer szállni a maffiózó nagyfőnökkel. Sorsa azt példázza, hogy az utca, a külváros, a roncstelep veszélyes üzem.

Szakmailag megfelelő (bár hullámzó) színvonalú, egységes stílusú gengszter-thrillert látunk. A neorealista beütésű, feszült konfliktusindítást még érdeklődéssel nézzük. A közepesen brutális-véres, minden ízében szokványos középrészt már elhatalmasodó unalommal. Az egy nagy, több kisebb fordulatot tartalmazó, izgalmas záróharmadot pedig örömmel: lám, egy film magához tér.

Annyira azért nem, hogy ne hagyna időt a morfondírozásra. Egy provokatív témákat filmre vivő (Idi Amin Dada tábornok, Maîtresse), „marginális” francia alkotó, Barbet Schroeder elmegy Amerikába. Több produkciót jegyez. Mestermunkát is a maga nemében (A szerencse forgandó). Most pedig ezt a darabot, mely nemcsak azért teljesen másodlagos, mert egy 1947-es Henry Hathaway-film, A halál csókja (ez a Megérint a halál eredeti címe is) remake-je. Schroeder legfőbb segítőtársa ugyancsak európai: Luciano Tovoli. Az olasz művész korábban olyan alkotásokat fényképezett, mint a Foglalkozása: riporter, Az utolsó asszony és Zsaruszerelem. Most pedig ezt. Így festene a (rendezői, operatőri) karrier?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=912