|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Poąová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVD©vejk, a derék katona 1–2.Csillag Márton
Dobrý voják Švejk; Poslušně hlásím – csehszlovák, 1956, 1957. Rendezte: Karel Steklý. Szereplők: Rudolf Hrušínský, Svatopluk Beneš, František Filipovský. Forgalmazó: RTL Filmklub. 202 perc.
Nyílt filmszakmai titok, hogy a ©vejket legalább olyan nehéz megfilmesíteni, mint a Bibliát, mert nem elég, hogy Jaroslav Haąek klasszikus regénye is tele van hétköznapi emberekkel és velük megeső csodákkal, de ráadásként Josef Lada illusztrációi nem megkönnyítik, hanem egyenesen megnehezítik az adaptátor dolgát, hiszen nagyobb kihívás olyan figurát vászonra vinni, akinek ábrázatát a fél világ ismerni véli (lásd: ©vejk), mint olyanét, akit mindenki ismer, de nem rendel hozzá konkrét arcvonásokat (lásd: Jézus). Karel Steklý rendező klasszikus megoldással válaszolt erre a kihívásra: a tökéletes jelmezhez, sminkhez és díszletekhez tökéletes színészeket választott, és bár a forgatókönyv cselekménye jóval soványabb a regényénél, a film annyira hűen tolmácsolja a könyv hangulatát, hogy az embernek azon nyomban kedve lenne legurítani egy korsó smíchovi sört, vagy meghúzni egy vonat vészfékét.
Az 1956-ban, illetve 1957-ben forgatott Haąek-adaptáció egyik legnagyobb erőssége a nagyszerű karakterszínészek szerepeltetése, hiszen a címszereplő személyén keresztül összekapcsolt kis történeteknek a hiteles figurák adnak életet, a történelmi helyzet pedig csak hab a tortán. Ráadásul igen jól felvert, édes habocska, a filmek készítése idején, a szocializmus építése közepette ugyanis a klérus és a monarchia kifigurázása új értelmet nyert: egy részeges prédikáció a császári család nagyságáról egyszerre bírt nosztalgikus és osztályharcos felhanggal, a felhőtlen, következmények nélküli komédiázás pedig jót tett a film hangulatának. Ízléstelen tréfákról azonban, miként a regényben, itt sincsen szó. Steklý a klasszikus hollywoodi rendezőkre (Lubitsch, Wilder) jellemző arányérzékkel gúnyol ki és kelt együttérzést, így mutatva be a történetben rejlő szomorú (vagy éppen gyönyörű) kettősséget: a humánum szerény győzelmét az embertelen világháborús időkben.
A címszereplő Rudolf Hruąínský árnyalt alakítása a mellékszereplők pazar magánszámai (kiemelve a tábori lelkész Al Pacino és John Turturro legjobb pillanatait lepipáló játékát) mellett is a történet középpontjában marad, sőt újraértelmezi a szellemi kihívásokkal küzdő ©vejk figuráját: nem szimpla jóhiszemű lököttként mutatja be, hanem felelős emberként, akinek a civil mindennapokban megvan a magához való esze, a rendkívüli idők azonban rendkívüli képességet hoznak ki belőle – a túlélés képességét. Ez a film jóval több tehát mozgó képeskönyvnél, miként maga a regény is több történelmi lenyomatnál: az emberiség egyik legfontosabb küzdelmének, az egyéni hülyeségnél is nagyobb társadalmi hülyeség legyőzésének krónikája.
Extrák: kisfilm a karakterről és a film készítéséről, képgaléria.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1057 átlag: 5.45 |
|
|
|
|