KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sunshine

Vízer Balázs

Sunshine – amerikai, 2007. Rendezte: Danny Boyle. Írta: Alex Garland. Kép: Alwin Kulcher. Zene: John Murphy, Karl Hyde. Szereplők: Chris Evans (Mace), Cillian Murphy (Capa), Rose Byrne (Cassie), Michelle Yeoh (Corazon). Gyártó: DNA Films / MPC. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 107 perc.

 

Szép dolog a különböző műfajok közti szabad átjárás, akár bravúrok is születhetnek belőle a megfelelő kezekben, és ha valaki, Danny Boyle képes az ilyesmire. Legújabb filmje imponáló alkotás – mégis meghökkentő kudarc.

A Sunshine egy nagyszabású Nap-expedíció története, melynek célja egy hatalmas bomba eljuttatása a haldokló égitestre, hogy felrobbantásával újra beindítsák az energiatermelést. Amikor megismerjük a nyolcfős legénységet, már tizenhat hónapja vannak eseménytelen útjukon a kissé balszerencsésen Ikarusz II.-nek nevezett űrhajó fedélzetén – kezdenek is begolyózni. Amikor egyikük kisebb számítási hiba miatt kárt okoz védőpajzsukon, és egy másik úrhajó vészjelzéseit észlelik, olyan katasztrófasorozat indul be, amely egyre váratlanabb fordulatokat tartogat, beleértve egy irritáló stílusváltást is.

Merthogy a kezdet és a film első kétharmada minden tudományos hókuszpókusz ellenére inkább a Solarist idézi, és legfeljebb kiindulópontjában rokon az olyan űrkatasztrófa-mozikkal, mit az Armageddon vagy a Mag. Bár megkapjuk az összes sci-fi klisét – veszélyes űrséta, beszélő komputer stb. -, a látvány egyszerre lenyűgöző és költői, ráadásul szerves része a történetnek. Ráadásul olyan színészeket kapunk, mint Cillian Murphy és Michelle Yeoh, de már itt van egy kakukktojás, a kommersz és tehetségtelen Chris Evans (Fantasztikus négyes), aki aztán szépen le is húzza a filmet, még mielőtt az váratlanul átmenne slasher horrorba. Mert átmegy, a fene érti, hogy miért! Pedig olyan szépen indult...

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8958