KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Románc és cigaretta

Kassai János

Romance and Cigarettes – amerikai, 2005. Rendezte és írta: John Turturro. Kép: Tom Stern. Zene: Tom Jones, Bruce Springsteen, James Brown, Engelbert Humperdinck. Szereplők: James Gandolfini (Nick Murder), Susan Sarandon (Kitty Kane), Kate Winslet (Tula), Steve Buscemi (Angelo), Christopher Walken (Bo). Gyártó: United Artists. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 115 perc.

 

Van abban valami bizarr, amikor a musicalekben egyszer csak minden előzmény és átmenet nélkül dalra fakadnak. Minderre az inkább színészként ismert John Turturro (Holdfényszelence, A nagy Lebowski) – akinek ugyanakkor nem ez az első rendezése – remekül ráérzett és még rá is erősített paródiájában, melyben a szélsőségekig és az abszurditásig vitte a musical elemeit. Hiszen mi is lehetne annál nagyobb képtelenség, mint hogy a James Gandolfini alakította szerelmes melós (név szerint Nick Murder) – miután felesége rájött, hogy szeretőt tart – kimegy busongani az utcára („Mit ér a férfi szerelem nélkül?”), ahol még az utcaseprők is csatlakoznak hozzá, és táncra perdülnek nagy bánatukban?

A házasságtörés lehető legbanálisabb sztoriját a rendező azzal teszi idézőjelbe, hogy a párbeszédbe vagy dalszövegbe foglalt ordas nagy közhelyeket és kliséket zamatos alpári mondatokkal egészíti ki, hiszen a Románc és cigarettában főszerepet kapó óriási, mindent elsöprő érzelmek inkább övön alulról, mint felülről motiváltak (hősünk egy fehérneműárusként dolgozó közönséges és mocskos szájú vörös démonnal lép félre).

A musicalek sokszor kreált, hamis világának valószerűtlensége többek közt olyan apróságokkal kap további fricskát, hogy Murder egyik későkamasz korú lányát az az Aida Turturro játssza, aki a valóságban egyidős Gandolfinivel (és a Maffiózókban történeseten a húgát alakítja). S hogy ez a művi világ kerek legyen, arról ezenkívül a hajuknál fogva előrángatott dalok és a nem kevésbé erőltetett, könnyes-sziruposra vett zárás gondoskodik – bizonyítva, hogy munkáját Turturro (szerencsére) egy percig sem vette komolyan.

A végeredmény ennek köszönhetően olyan lett, mint egy rossz, de szórakoztató film vicces pillanatokkal és a legjobb, igen változatos zenékkel (Janis Joplin, Elvis Presley, Cyndi Lauper, Tom Jones, Bruce Springsteen, James Brown). Olyan, ami a paródiák helyett leginkább a musicalek legelszántabb rajongóinak fog mindennél jobban tetszeni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8827