|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégRém romWostry Ferenc
Monster House – amerikai, 2006. Rendezte: Gil Kenan. Írta: Dan Harmon, Rob Schrab és Pamela Pettler. Kép: Paul C. Babin és Xavier Perez Grobet. Gyártó: Amblin Entertainment/Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.
A legújabb Zemeckis–Spielberg-koprodukció úgynevezett koncepciófilm: alapötletek összevonásával létrehozott, egyáltalában nem eredeti, de kivitelezésének köszönhetően aránylag szórakoztató (és szinte azonnal felejthető) mesefilm. HORROR-mesefilm, teszem hozzá! A sajtóvetítés után egy kolléga megjegyezte, hogy fogalma sincs, a film célközönsége melyik korosztály valójában: kisgyerekeknek túl rémisztő, felnőtteknek – bár aranyos, de – bárgyú.
A helyzet persze messze nem ennyire kilátástalan (egy Spielberg valószínűleg jobban tisztában van a film eladhatóságának lehetőségeivel, mint az egyszeri filmesztéta), mindenesetre az apró gyerekeket (öt centi alatt) megkímélném ettől a filmtől. A címadó Rém-rom ugyanis néhol egészen hatásos tud lenni a maga emberevőház-valóságában.
Ami persze álvalóság, olyannyira, hogy mósön kepcsör. Ez az a technika ugyebár, mikor a szereplők test- és arcmozgását lemodellezik, számítógépben eltárolják, majd – jelen esetben – erre húzzák rá az egyes figurák bőrét. A karakterek mimikája olyannyira reálisra sikerült, hogy nem is igazán értem, miért nem élőszereplős film a Rém rom, hiszen az egyetlen nem emberi figura, a komputer által életre keltett szörnyház „rendes” filmen is tök ugyanígy nézett volna ki.
A nyolcvanas évek hollywoodi gyerekfilm-sikereinek ötletei kutyulódnak össze jelen esetben (Kincsvadászok, Űrrandevú, stb.), és állnak össze többé-kevésbé homogén egésszé, mégis, legjobban az Ami sok, az sokk (The 'burbs) kísért, a külvárosi paranoiának ez a remekműve. Ahogy Tom Hanks, úgy a Rém rom hősei sem tűrhetik embertársuk privátszféráját. Ha Amerikában titkaid vannak, akkor te nem is lehetsz igazi amerikai.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1326 átlag: 5.54 |
|
|
|
|