|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDMegszállottTosoki Gyula
Possessed – amerikai, 1947. Rendezte: Curtis Bernhardt. Szereplők: Joan Crawford, Van Heflin, Raymond Massey, Geraldine Brooks. Forgalmazó: Warner Home Video. 104 perc.
A második világháború vége felé jó néhány hollywoodi direktor (John Huston, Elia Kazan, Billy Wilder, William Wyler) a realistább és komplexebb ábrázolás felé fordult, és ezt az irányt a háború után is tartotta egy darabig. De nem csupán az élrendezők kacérkodtak a realizmussal, olyan kismesterek is csatlakoztak hozzájuk, mint Delmer Daves (Sötét átjáró), John Brahm (Hangover Square) vagy Jules Dassin (Csupasz város). Vagy éppen a német származású Curtis Bernhardt, akinek egy középkorú nő szerelmi bánattól motivált lassú megtébolyodását bemutató Megszállott című munkája minden skizomozik etalonja.
Bár a film korántsem hibátlan – kivált a ritmuszavarok rontanak az összképen –, pontos diagnózis egy tudata hasadt társadalomról, egyben izgalmas stílus- és műfajkísérlet. Bernhardt a Warner melodrámáit használta sorvezetőül, de itt-ott alakított a mintaműfajon. A pszichés tartalmak hitelesebb bemutatását célzó ábrázolásmódot választott, és a német expresszionista iskola chiaroscuróját, valamint a francia impresszionisták filmjeit idéző szubjektív plánokat egyaránt bevetette, így a melodrámák fodros-bodros miliőjét nagy adag hitelességgel töltötte fel. Emellett gondot fordított arra, hogy néhol sokkolóan valószerű pillanatokkal lepje meg a más kiállítású képekhez szokott gyanútlan nézőket: a méltán sokat idézett nyitányban minden smink nélkül mutatkozó Joan Crawford arca tökéletesen illusztrálja egy csődközeli psziché állapotát. A valóságos külsőkben játszódó néhány perc a 45 utáni realista hollywoodi mozi emblematikus jelenete.
Extrák: audiokommentár Drew Casper filmtörténésszel, dokumentumfilm a noirról.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1243 átlag: 5.43 |
|
|
|
|