KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Interaktív média

Digitális varázstükrök

Strommer Nóra

Kibertükör, időtükör, fúziótükör a Csodák Palotájában. Digitális kamera által homályosan és megsokszorozva.

 

Ez „az érdekes kép minden pillanatban változik, ahogy künn az emberek összekeverednek”– olvashatjuk egy 2006-os interaktív multimédia-kiállítás katalógusa helyett az 1896-os Millenniumi Lapokban annak az össznépi látványosságnak a leírását, ami a camera obscura elvén alapulva ejtette ámulatba kora közönségét. Az okuloszkóp névvel illetett szerkentyű egyszerre szolgálta közönsége szórakozását és okulását, ahogy bő száz évvel később a Millenárison az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete jóvoltából felállított Varázstükör című interaktív médiainstalláció is tudomány és művészet metszéspontjában áll. A hosszabb-rövidebb ideje ismert mozgóképes eljárásokat továbbfejlesztő Médiatechnológia Csoport – Kiss Gergő, Sárosi Anita és Vicsek Viktor – digitális varázstükrei amellett, hogy tudományos újdonságot jelentenek, filmes potenciállal is bírnak.

A két egymástól bő száz évvel elválasztott esemény közötti véletlen egyezéseket és valós párhuzamokat félretéve az ellentétek is kirajzolódnak. Jonathan Crary a ma mozijához vezető kísérletezői folyamatot azzal a szellemi változással kapcsolja egybe, ami az objektív látás kudarcától a látás szubjektivitásának felismeréséhez vezetett. A mozizásnak és a mozgóképek megjelenítésének mai konvenciói a szem becsaphatóságát kihasználva alakultak ki, a film úgy adja vissza a mozgás által létrehozott térbeli és időbeli információkat, hogy az az agyunkban egyébként létrejövő képekhez hasonlítson. A Millenárison a Csodák Palotájának fantasztikus-tudományos játékai között kiállított varázstükrök a digitális technológia révén a mozgóképes konvencióktól eltérően tükrözik vissza az időt és a teret, és ezáltal valós időben hoznak létre érdekes vizuális effekteket.

Három képernyő – kibertükör, időtükör, fúziótükör – három különböző módon adja vissza a rejtett digitális kamerák által látott képet, amit az installációval kísérletező lurkók mozgása alapján rajzol ki. A létrejött képek többet foglalnak magukban az aktuális időpillanatnál, a testet átlátszóvá tévő kibertükör például az adott pillanatban a kamera által látott képet egy korábbi állapottal hasonlítja össze, és egyiket a másikból kivonva hozza létre azt a folyékony halmazállapotúnak tűnő, áttetsző testet, ami a tükörben mi magunk vagyunk. A szemlélőnek meg kell figyelnie a tükröt és találgatni annak működését ahhoz, hogy játszani tudjon vele. Ha a tükör előtt álló test mozdulatlan, akkor térbeli és időbeli változás híján a tükörkép is kevésbé lesz érdekes.

Az áttetszővé tévő tükör trükkjéhez hasonló hatás csak digitális eszközökkel érhető el, a másik két tükör viszont a kísérletező, vagy tudományos célokat szolgáló analóg filmezés és fotózás bizonyos módszereit fordítja le digitálisra – és valós idejűre. Az időtükör a réskamera elvén működik, a visszatükrözendő térnek csak egy függőleges szeletét veszi figyelembe, és az ebben a szelvényben bizonyos időközönként látott képeket helyezi időrendi sorrendben egymás mellé. Az így létrejött kép a térbeli perspektívát időbeli perspektívára cseréli. Réskamerával analóg formában is számtalan kísérletező művet készítettek, nem is kell messze mennünk, hogy erről meggyőződjünk, Kardos Sándor tavalyi, sokat díjazott Résfilmje is ezzel a technológiával dolgozik. Az eljárás a mainstream filmekben is megtalálta a helyét, a 2001: Űrodüsszeia végének pszichedelikus képsorait Douglas Trumbull hozta létre a réskamera speciális alkalmazásával, de ennél még szebb az, hogy a digitális technológia révén 2001-ben Greg Ercolano visszafejtette azokat a képeket, amelyeket kamerázva Trumbull ’68-ben létrehozta a hírhedt képszekvenciát. Az időtükör és két társa annak demonstrációja, milyen változatos képi hatások érhetőek el a mögöttük álló eljárásokkal. Ezek a fejlesztések nem maradnak el a nemzetközi élvonaltól, hasonló művészi és tudományos kísérleteket számos nyugat-európai egyetemen, Japánban és Amerikában is folyamatosan végeznek.

 

Varázstükör – A Médiatechnológia Csoport interaktív multimédia-kiállítása. Csodák Palotája.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8603