|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz igazság fogságábanKolozsi László
Annak, aki Atom Egoyan-filmet akar nézni, nem ajánlom Az igazság fogságábant, mert majdnem annyi köze van a Kárbecslőhöz – ehhez a megrázó remekműhöz, amelynek minden másodperce olyan súlyos, mint egy brokátfüggöny –, mint az Ászja Klacsinanának a Tango és Cash-hez (mindkettőt Andrej Koncsalovszkij rendezte). Persze nem akarok igazságtalan lenni, és a helyzet nem ennyire súlyos. Az igazság fogságában legnagyobb problémája, hogy nem igazi Egoyan-film: legfeljebb csak néhány perce emlékeztet a kanadai rendező korábbi munkáira: életrajzi film egy kis titokkal fűszerezve. A titok persze csípős, mint a dijoni mustár. Az ötvenes évek Amerikájának két tévés sztárját, Lanny és Vince Morrist a – legutóbbi szerepei után – már zsigerből ellenszenves Kevin Bacon és az íróként is ismert Colin Firth alakítja: Lanny – ahogy maga mondja – a rock & roll, Vince a class (a klasszikus stílusban öltözködő és beszélő úriember). Lanny és Vince a kor Jay Lenója, vicceik blődek, szégyellnivalón üresek.
Az ízléstelenség artistái egyik pillanatról a másikra tűnnek el az amerikai tévékből. Karen O’Connor, az ambiciózus riporternő évek múlva nekiindul megfejteni, hogy miért. Az elhibázott narráció – nem csak azt nem lehet tudni ki miért szólal meg, azt is csak találgatni lehet, ki beszél éppen – nem fel, hanem összerázza a nézőt. A minotaurus, amihez el kell jutni a film meglehetősen beláthatatlan labirintusában, persze az, hogy Karen mennyire érintett a testvérpár ügyében. Az út erotikus jeleneteken keresztül vezet (lévén, hogy e film erotikus thriller akarna lenni): mintha a sok vonzó, meztelen női testtel és a merész leszbikus jelenettel kérne elnézést Egoyan a gyengécske forgatókönyvért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1163 átlag: 5.59 |
|
|
|
|